13 Rész!~Nem kellemes meglepetés

Sziasztok! Hát ha minden igaz akkor egy pár napon belül a blogom változáson fog átesni! Amúgy ezt félretéve, köszönöm hogy ilyen sokan nézitek, ugyanis már jó sokat mutat. És remélem hogy mindenkinek Tetszik! Jó olvasást!

-Te nem vagy normális!-nézett rám szomorúan. Majd időközben megérkezett ez a seggfej Jorge. Annyira nem bírom ezt a gyereket, de ő se engem szóval.-De nem szólok bele. Te életed. Úgy teszed tönkre ahogy akarod. Na pá!

-Várj!-indulok utánuk a terembe. Ám ott volt a meglepetés. Gale volt pasija Lukas látogatott meg minket.-Te mit keresel itt?

-Hát jöttem a barátnőmhöz!-áll fel és odament Gale-hoz. Megsimogatta gyengéden az arcát, majd elkapta a csuklóját.-Vagy már elfelejtettél?

-Engedd el!-lépünk elé egyszerre Jorge-val. Elkezdett hátrálni mire Martina hátulról megfogta Gale-t és elvezette.-Ha bántani mered, vagy valami olyat teszel amit később megbánnál véged! Kapásból tudok 5 embert aki agyonütne. Az Apja (mostoha), az Anyja, Mark, Justin, és én.

-Nyugi, szeretem a csajt.-lép vissza felénk.-És tudom hogy ő is szeret engem. Ha magától lesz az enyém nem bánthattok, mert akkor azt ő szeretné. Én nem teszek semmit erőszakból.

-Még jó hogy!-fordul meg Jorge. Leültem, és elkezdtem telefonozni. Majd megláttam Ash-t. Olyan ideget éreztem a jelenlétében hogy alig bírtam magam visszafogni. Odamentem hozzá és elkezdtem kihúzni a teremből. Majd a szekrényem előtt megálltam.

-Csak egyet kértem!-teszem fel a mutató ujjam.-Hogy ne pofázd el Gale-nak. Mit akartál ezzel. Hogy soha többé ne álljon szoba velem. Ha az az érdeked hogy Jorge-tól elszakítsd, akkor miért tőlem szakítod el? Ne aggódj, mert ezt még vissza fogod kapni.

-Jaj, Justin szívem!-kezdi megint a tegnapi játékát.-Tudod hogy most mi lesz. Te fogod befogni a kicsi szádat, mert a ha nem komoly gondok lesznek. Nyugi nekem is megvannak a módszereim. És ezt nyugodtan veheted fenyegetésnek!

-Oké!-és a képébe röhögök. Tudom hogy ez fog neki fájni a legjobban, mert nekem is rosszul eset mikor Gale kiröhögött. Elindultam, és megkerestem Gale-t-Szia! Ne haragudj amit láttál! De ugye azért ma jössz táncolni?

-Igen, megyek!-egyezik bele.-Bocs! De most nem akarok veled beszélgetni. Ott találkozunk!

-Szia!-intek egyet. Nagyon elrontottam mindent. És megérdemlem hogy haragudjon rám. De valakinek a segítségével talán ez az egész sikerülhet is. Megvártam amíg Martina ideér, mert ő Gale legjobb barátnője.-Marty, légyszíves segíts nekem! Nagyon elszúrtam a helyzetet Gale-vel. Annyit érek csak hogy beszélj vele hogy bocsásson meg.

-Persze! Nem zavar hogy barátja van? Aki nekem is jó barátom. Komolyan azt akarod hogy támadjam hátba Jorge-t?-kérdezi, és teljesen ki van kelve magából.-Nem fogom megengedni hogy elvedd Gale-t tőle. Szeretik egymást, értsd meg!

-Nem, nem azt akarom hogy hozz össze vele!-ezek szerint félre értett. Nekem az is elég ha barátok vagyunk.-Csak legalább legyünk újra barátok. Ennyit kérek.

-Oké! Megnézem mit tehetek.-mosolyodik el. Olyan boldog voltam hogy jó szorosan magamhoz öleltem. Nagyon különös volt az ölelése. Ahogy ölelt, mintha Gale-t öleltem volna. Olyan boldogság öntött el. Éreztem amint a melegség átjárja a testem, minden egyes porcikáját. Ahogy ránéztem rájöttem hogy szerelmes vagyok belé.-Juss, minden rendben?

-Persze!-nézek bele abba a gyönyörű sötétbarna szemeibe. Látom amint megcsillan benne a fény. Hogy nem vettem ezt még észre?-Tudod azon filóztam hogy nincs-e kedved eljönni vacsorázni?

-Ja, szerinted elmegyek, mikor valamelyik nap bújtál egy ágyba azzal a személyjel aki én és Gale is tiszta szívünkből gyűlölünk.-na hát ezt elbasztam.-Inkább őt hívd el, és ne engem! Csáó!

Nekem is el kellet mennem, mert hát most hogy végzősök vagyunk itt a szalagavató. És próbálni kell. Elindultam a terembe, és választottam

*Gale szemszöge*

-Anya, nem láttad Siva-t?-csúszok le a lépcsőkorláton. újabban szokásom a korláton csúszva lejönni. Nem tudom hogy miért de sokkal jobb.-Sehol nem tálálom!

-Úgy tudom Mark elvitte sétálni. Legalábbis vele láttam utol... -és akkor bevágódott az ajtó és Mark jött be rajta Siva-val egyetembe.

-Miért vitted el a kutyámat a beleegyezésem nélkül.-vonom kérdőre. Annyira utálom amikor valamit elvesz tőlem a beleegyezésem nélkül.-Már rég el kellet volna indulnom a stúdióba Juss-hoz. Add ide!

-Jól van na! Nem kell hisztizni.-veszem ki a kezei közül a pórázt. Elkezdtem futni, de úgy ahogy csak a lábaim bírták. És hát az igazat megvallva, sokkal hamarabb oda is értem mint ahogy terveztem. Majd mihelyst beértem meg sem álltam az öltözőig. Bent felkaptam a táncruhámat és kiszaladtam nyújtani. Majd elkezdtünk táncolni. Olyan nehezen telt el az a 3 óra. Brr! Majd mikor lassan vége lett bementem az öltözőbe. Mivel volt egy kis időm megnéztem  ruhákat. Nagyon szépek voltak. De maradtam a sajátomnál.
Felvettem majd felkötöttem a hajam, és magamra húztam a kabátomat. Éppen indulni akartam amikor kopogtak az ajtón.-Szabad!

-Szia! Haragszol még?-jött be Juss.

-Nem. Te döntésed!-állok meg előtte. Tényleg nem nagyon zavar mert, hát az ő döntése. Engem nem nagyon érdekel, mert velem van Jorge.

-Kérhetek valamit?-néz rám olyan sejtelmes tekintettel.-Tudod nekem eléggé bejön Martina, és nem akarsz rólam jókat mondani? Nagyon szép lány, nem is értem hogy nem vettem eddig észre!

-Na végre!-csattanok fel. Persze, ők úgyis összeillenek. De Martina eléggé makacs. Nem biztos hogy rá tudom beszélni.-Naná hogy beszélni fogok vele. Hogy is nem vettem észre. Ti nagyon is össze illetek. Megígérem hogy mindent elkövetek!

-Köszönöm! De menj, nem tartalak fel!-adok neki egy ölelést majd hazafelé veszem az irányt. Beszélni akartam Jorge-val. Már régen meg akartam tőle kérdezni amit most fogok megtenni.

-Hola! Ide jöhetek?-kérdezem. Csak int hogy menjek oda. Odabújok hozzá, és jó szorosan megölelem. Magamba szívom a parfümje és dezodorja illatát. Annyira szeretem mikor így ölel.-Meg akarok kérdezni valamit! Mi lett volna ha nem veszítem el a babát? Akkor mit csináltál volna?

-Nem tudom! Már én is sokat gondolkoztam ezen.-vakarta meg az állát.-Szerintem el kellet volna vetetni. Te is és én is nagyon fiatalok vagyunk! Ez lett volna a legjobb. Ha kicsit öregebbek lennénk akkor gondolkodás nélkül megtartanánk, de így ez lett volna a leglogikusabb lépés.

-Te megőrültél?-húzódok el tőle.-Nem hiszem el hogy képes lettél volna erre. Egy gyerek életéről beszélünk, fel tudod ezt fogni? És nem is akármelyikről, a tiedről! Azt hittem hogy leszel annyira képes hogyha már megcsináltad akkor viseld is a gondját.

-Gale!-elég volt. Nem akartam többet hallani. Felálltam és kiviharoztam a szobából.-Gale, állj meg! Fáj nekem is hogy ez történt, de vagy így, vagy hogy megölik!

-És te hagytad volna!-nézek rá szemrehányóan.-Te vetetted volna kések alá. És azt soha, érted soha nem bocsájtottam volna meg. Szakítani akarok!

-De... Én nagyon szeretlek, csak..-kezdett el magyarázkodni.-Érts meg. Nagyon nehéz nekem is. De legyen ahogy akarod!

Még egyszer adok neki egy búcsú csókot, és bemegyek a szobámba. Amint bezártam nekidőltem az ajtónak, és hagytam hogy a zokogás erőt vegyen rajtam. Odaszaladtam az ágyamhoz, és lefeküdtem. Majd lassan, de biztosan álomba sírtam magam.

*Másnap*

-Kicsim kelj fel! Péntek van!-hallom meg Anya vékonyka kis hangját. Felülök az ágyon és a szememhez nyúlok. Érzem amint az elmosódott smink rászáradt az arcomra. Ezért gyorsan felálltam, és lemostam magamról. Majd egy jó kis ruhát vettem fel. Egy laza smink és Siva a kezembe. Belenéztem a tükörbe és meg voltam elégedve magammal. De nem azért, csak jól mutattam. És feltűnt hogy a hajam vége kezd kopni. Szóval a szalagavatóra menni kell fodrászhoz. A szalagavatóról jut eszembe. Én attól még Jore-val táncolok. De nem baj.

-Jó reggelt!-jövök le a lépcsőn. A szememmel Jore-t kerestem de nem volt sehol.-Én indulok is a suliba. Ma szerintem csak este jövök haza.

-Miért is?-teszi csípőre a kezét Anya.

-Mert Tara, Marty, és én elmegyünk menyasszonyi ruhát kölcsönözni a szalagavatóra. És utána egyből megyek a táncterembe. Majd jövök, puszi!

-Szia!-elindulok az ajtó felé, és kilépek rajta. Megcsapott az a finom illat. A hideg téli levegő. Amint belélegzed, és mikor kifújod látod ahogy szétszéled a levegőben. Az idő igaz kicsit borongós volt, és esett a hó, de attól tökéletes. Majd amikor kigyönyörködtem magam, elindultam a suliba.

-Na szia!-ugrik elém Tara. Ő egy osztálytársunk, akivel nagyon jó barátok vagyunk, de azért nem vagyunk LB-k.-Áll még a kölcsönzés? Mert én teljesen fel vagyok készülve.

-Persze, megyünk! De nekem meg kell keresnem Martina-t. Majd akkor 2-kor itt találkozunk. Pusszancs!-köszönök el tőle. Átrohanok a folyosón, és Marty- ig meg sem állok.-Szia! Mizu?

-Veled zu?-néz rám komoran.-Olyan szomorú vagy, minden rendben?

-Nem! Szakítottam Jorge-val.-ölelem magamhoz. Komolyan el sem hiszem hogy ilyenre lett volna képes!-és nagyon hiányzik, de amit tett volna... Áhh hagyjuk! Nem akarok róla beszélni!

-De miért?-néz rám. Bár nem láttam magam, éreztem amint a szemem elkezd gyöngyöződni. Ezért ezt megelőzve felnéztem a plafonra hogy el ne kezdjen csorogni a könnyem.-Oké, de nekem órám van Mr. Conich-al. Majd talizunk!

-Szia!-én meg visszafordultam a szekrényhez. A telefonomhoz nyúltam, és automatikusan Jorge nevét kerestem. Majd rájöttem hogy mi már nem járunk együtt. Inkább vissza tettem.

-Gale! Drágám! Hát szia!-áll meg mellettem az az ember akiről azt hittem hogy szeret. Ő volt Lukas. Kénytelen voltam ránézni ugyanis az államnál fogva fordított maga felé.-Sajnálom hogy szakítottál Jorge-val. Te szegényke!

-Te... Te honnan tudod?-ez nem lehet igaz! Kémkedik utánam?

-Ne félj mindent tudok rólad!-neveti el magát. El tudjátok képzelni hogy én ezzel a gyerekkel jártam? Még én magam sem hiszem el.-Azt is tudom hogy ma úgy keltél fel hogy az arcodra száradt a sminked! Tuti hogy eltaláltam, különben nem vágnál ilyen hülye fejet. De hát nincs is azzal baj ha tudom, ugyanis még a barátod vagyok. Nem szakítottál velem! Látom a szemeden hogy szeretsz!

-És akkor mi van?-félreértés ne essék. Nem szeretem, csak mivel ő is sokat játszott velem én is megleckéztetem.-Akkor mi van ha igen?

-Gyere hazakísérlek!-elindultunk haza. Egész úton meg sem bírtam szólalni. Nagyon szégyellem magam. Aljas módon átvágom Lukas-t. És neki ez nagyon fog fájni. Vagy mégsem? A lényeg ég a pofámról a bőr.-Hát megjöttünk! Miért nem szólaltál meg egész úton?

-Hát...-majd kilépett az ajtón Jorge. Na most tuti hogy egy életre meg fog gyűlölni.-Jorge!

-Ti meg mi a fenét csináltok? Na húzz innen!-ellökte Lukas-t és behúzott magával.-Ugye nem jöttél össze vele?

-Én...-kezdek bele a magyarázkodásomba.

-Hát ezt nem hiszem el. Tegnap szakítottunk, és te máris a karjaiba ugrasz! Olyan nagyot csalódtam benned, mint még soha senkiben és semmiben. Én szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak! De te inkább őt választod. Már komolyan kezdesz olyan lenni mint Amy! És még te prédikáltál Justin-nak. Akkor én mit mondjak. Tudod az rád is igaz hogy "Mindenki úgy bassza el az életét ahogy akarja!"