16 Rész!~Álomnyaralás

Hát ennyi volt a szünet! Nem bírtam tovább várni. Az ihlet egyre jobban jött, és ezt remélem ti is észre fogjátok venni. Gondoltam hogy beújítok. Remélem sikerült jó részt összehoznom. Már mikor kiírtam hogy Szünet lesz, aznap este jutott ez eszembe. Lehet hogy a vége nem nagy csattanás, de Értékelem a commenteket! Olvassátok! Puszi!

Nem tudtam elképzelni hogy most itt mi lehet, de nem jó. Itt van az az ember akit a legjobb barátomnak hittem, de kiderült hogy nem az. És itt van az a férfi akiért az életemet adnám csak hogy boldog lehessen. És ti most a helyemben mit gondolnátok?

-Justin kérlek segíts!-nézek rá. Leszedi rólam azt a barmot és elkezdi püfölni mint a rongybabát. Csak hát Ash apja nem egyedül volt. Megjöttek a barbárok. És Juss-hoz is csatlakozott öt kigyúrt pasas, és a legjobb barátja Ryan. Igaz még nem ismerem, de első meglátásra szimpatikus. Kioldotta kötelet ami hozzácsatolt az ágyhoz, és az ölébe vett. Elkezdett velem rohanni, és meg sem állt... volna ha nem akadályoznak meg.-Most mi lesz?
-Én elterelem a figyelmüket, te pedig ahogy csak bírsz szaladj ki a kocsiba. Ott lesz Kenny.-fülembe súgta majd letett az öléből. Megvártam hogy ő legyen a téma és amikor csak esélyem adódott futásnak eredtem. Ahogy csak a lábaim bírták úgy szaladtam. Már majdnem kiértem. És valaki megragadta a hajam. Na innen se menekülök.

*Justin szemszöge*

-Hol van Gale?-ülök be Kenny mellé.
-Nem tudom, azt hittem veletek van!-a francba. Ryan vitte ki és ő itt ül mellettem. De mi lehet Gale-val. Fejvesztve rohanok vissza abba sötét és rideg helyre. A gondolatok egymást megelőzve csak azt suttogták hogy Gale-nak valami baja történt. És talán soha többé nem fogom látni. Hallom ahogy fut de nem tudom merre lehet. Csak a hangot követem. Érzem amint a félelem erőt vesz rajtam és már lángolok az idegtől. Három felé ágazott az út. Elnéztem balra és megláttam. Megláttam amint egy szál semmibe fut. Ha most nem ebben a szituációban lennénk talán még nevetnék is. Most nem jó időzítés lenne. Utána iramodtam és nem bírtam beérni. Csak a haját kaptam el amibe beleakadtak az ujjaim. Visszahúztam és szembe találtam magam vele.
-Jaj Justin csak ta vagy az?- könnyebül meg. Átkaroltam a derekát, és észrevettem hogy csupa vér. Ledobtam magamról a pólóm, és odatettem. Köszönésképpen magához húz és megölel. Hasa súrolja az enyémet, mellei a felső testemet simogatják.-Nem találtam a kiutat! De menjünk el innen!
-Gyere!-kiszaladtunk és beültünk a kocsiba.-Hallod Ryan add már oda a pólódat Gale-nak!
-Persze!-leveszi magáról és Gale-nak nyújtja. Majd oda hajol a fülemhez és belesúgja.-Nem akartad hogy így lássam mi? De jó csaj!
-Hülye!-elröhögöm magam, mert tényleg igaza van. Kenny beindította a motort, és hazavitt minket. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk.-Szia Anya!
-Hát ez meg mi keres itt?-teszi csípőre a kezét. Mióta Gale megismerte Jorge-t Anyáék azóta haragba vannak.-Fiam én ezt a lányt nem tűröm meg a házamban. Ráadásul csak egy póló van rajta. Nem veszed észre hogy csak egy közönséges kis cafka!
-Mi az hogy én egy cafka vagyok? Ha nem tudná elraboltak, és pont a te fiad miatt. Hagyjuk már ezt az egészt! Én elmentem.-és tényleg lelépett. Na most iszonyú mérges vagyok Anyára.
-Gratulálok. Nem vetted észre hogy egyáltalán nincs abban az állapotban, amiben lenni szokott? És megint kinek a hibája hogy nincs barátnőm? Na ki? Hát a tiéd. Tudod mit addig én haza sem jövök amíg ezt az egészet nem vagy hajlandó elfogadni.-Felviharoztam a szobámba, és bepakoltam néhány ruhát majd elindultam.
-Akkor nem hiszem hogy egyhamar látjuk egymást!

*Gale szemszöge*

Nem tűröm ha valaki így beszél velem. Ezért is jöttem el onnan. Nem tudtam haza menni ilyen állapotban. És tudtam hogy Sasha biztos segíteni fog nekem. Elmentem hozzá és becsengettem.

-Jövök!-hallom amint becsukja a lakásajtót.-Gale! Mi történt veled? Úr isten, gyere be!
-Köszönöm!-még beértünk a házba gyorsan elmeséltem neki a sztorit. Láttam amint le van döbbenve. Mikor előre engedett hogy menjek be bemutatott a férjének és egy csodaszép kislánynak. Éppen a Violettát nézte. Köszönt, és az ölembe ugrott.-Jaj, de szép vagy! Tiszta anyja a gyerek!
-Köszönöm!-rám mosolyog.-Nézed velem a Violetta-t?
-Persze!-odaülök mellé és én is nézem a sorozatot. Közben odahajolok Sas-hoz.-Van valami olyan ruhád és cipőd ami jó rám?
-Biztos! De nézek valamit.
-Köszi!-majd szólok Linett-hez (a nővérem húgához).-Figyelj csak, ha szeretnéd akkor tudok neked találkozót szervezni a szereplőkkel. Na mi szólsz?
-Komolyan? Köszönöm!-olyan jó volt látni amint megcsillantak azok a gyönyörű kis fehér fogai. Tényleg egy kis tünemény!
-Itt van, ezt találtam neked.-kihozott egy melegítő szettet amibe bele is bújtam.

Megfogtam Lin kezét és vele együtt indultam el haza. Persze Sasha tudta mire készülök. Hazamentem a kislánnyal. Amikor beléptem a házba mindenki rám/ránk vetette a figyelmét.
-Sziasztok!-köszönök átlagos hangon. Mire mindenki körém özönlik. És csak kérdezgettek mire én 2 perc alatt mindent elmondtam.-Egyébként bemutatom nektek Linett-et. Ő Sasha a nővérünk kislánya. Nézd csak ő ott Jorge azaz Leon és Martina aki Violetta.
-Khm.. Gale gyere csak egy kicsit!-hív félre Anya. Bementünk a főzőfülkébe és vártam hogy megszólaljon.-Mi az hogy te találkoztál a nővéreddel. És egyáltalán honnan tudsz te róla?
-Hát nem onnan hogy eltitkoltad! Hogy tehetted ezt velünk?-nézek a szemébe. Majd látom hogy Mark is csatlakozik hozzánk.-Na jó elegem van! Tudod mit hagyj békén! Aki eltitkolja a saját lányát az hozzám ne szóljon!

Megfogtam Linett kezét és magammal hívtam még Tini-t és Jorge-t is. Bementünk a szobámba és ott folytattuk tovább a beszélgetést. És mikor már esteledett, elkezdtünk összepakolni, Ráadtam Linett-re a kabátot és elkísértem haza. Majd mikor haza értem bementem Jorge szobájába.

-Hallom beszélni akartál velem!-ülök le vele szemben.
-Igen!-majd a fejét lehajtja.-Tudod, én vissza fogok menni Spanyolországba. Amint vége van a szalagavatónak. Mert igaza van apukádnak. Zavarlak téged. És én nem szeretném ha döntened kéne. Ezért döntök én. És így boldog leszel.
-És veled mi lesz? Te nem leszel boldog?
-Nekem csak az a fontos hogy te legyél az!-én nem értem. Azt mondta hogy szeret. De akkor miért is nem marad itt?-Velem meg lesz ami lesz! De tudd hogy rám mindig tudsz majd számítani! Szeretlek!
-Én is!-ölelem magamhoz. Pokolian fog hiányozni tudom.-És akkor mi?
-Nincs olyan mi!-rázza meg a fejét.-Neked mindig is csak Justin volt. Őt már mióta szereted, és sokkal jobban. Tudom hogy te boldog leszel! Csak nélkülem!
-És te is boldog leszel. Ha én bennem nem találtad meg a boldogságot, akkor talán másban igen. Jobbat érdemelsz nálam!
-Nincs nálad jobb!-még magamhoz ölelem majd felállok. Kisétálok az ajtón és felmegyek a szobába. Bebújok a frissen ágyazott takaróm alá, és tűrőm a rossz gondolataimat.

*Másnap*

Az ébresztő óra rikácsoló hangjára kelek. Kedvetlenül kikászálódtam az ágyból, és beslisszoltam a gardróbba. Kikaptam egy szettet és magamra kaptam. Lecsúsztam a lépcsőn, és Anyához fordultam.

-Elmentem! Ma tudod szülői! Ott legyél 6-ra! Szia!-adok neki két puszit majd sietek a suliba. 20 perc gyaloglás után ott is voltam. Odamentem a szekrényemhez, és beraktam a táskát. Mivel nincs most órám gondoltam kimegyek az udvarra. Oda akartam menni Lukas társaságához de egy beszélgetés megütötte a fülemet.

"-Hallod mi van Gale-val?-kérdezi Maria. Igaz jóba vagyok vele, de nem annyira szoros a kapcsolatunk. Ezért is érdekelt hogy mit akart.
-Hát nem sok minden. De amint kiballagunk a suliból szétb*szom a seggét!-nem hiszem el hogy ezt mondta. A könnyek egymást megelőzve folytak végig az arcomon. Majd Maria int Lukas-nak hogy forduljon meg. Rám néz majd visszaszól Maria-nak.-Miért nem pofáztad hogy itt van?"

-Te barom!-megfordulok és beszaladtam az iskolába. Reméltem hogy senki nem veszi észre hogy sírok. De melléfogtam. Ugyanis Tini (tudom hogy eddig mindig Marty volt de ez a beceneve jobban illik) megállított.-Hagyj békén!
-De...-kirontottam a kezei közül. Beszaladtam a női mosdóba és megmostam az arcom. Vettem egy mély levegőt és mintha semmi sem történt volna meg kimentem a folyosóra.-Gale, gyere hívott az osztályfőnök! Siessünk!
-Befelé, befelé!-tessékel be minket ofő. Elhaladtam  tanár úr előtt, és bevágódtam a padomba.-Gyerekek! Megnyert az iskola egy pályázatot. És ezen a 10. B. és 12. A. fog részt venni. Azaz ti és Justin-ék. Igen váratlan volt ez a fordulat, de holnap ha minden igaz ez a két osztály 4 napra utazik Hawaii-ra! Tehát ma mindenki menjen haza, kéredzkedjen el, és pakoljon be holnapra. A lényeg hogy ott nem lesz semmi tanulás csak nektek egy kis kikapcsolódás. Keressetek rá a neten. A szállásunk a Intertur Aparthotel Hawaii Torrenova! Ez az a hely ahol meg fogunk szállni! Ez direkt ilyen táborozó hely. Na akkor van kérdés?


Persze hogy millió kérdésünk volt. Egyenként tettük fel a kérdéseket, és mindegyikre érkezett válasz is. Holnap hajnal 5-kor indulunk. Hazamentem, bepakoltam a legcsinosabb ruháimat is. És lefeküdtem aludni. Majd másnap reggel izgatottan ébredtem. Felkaptam egy elegáns ruhát. Elköszöntem Anyától, Apától, majd Síva-t is felöltöztettem. Igen, igen kutyák is jöhetnek. És elindultunk a reptérre Én, Jorge, Mark. Tanár úr összeszámolt minket, és beváltották a jegyeket. Átmentünk egy kis alagúton, és már a repülőn is voltunk. Elhelyezkedtem Tini mellett, ugyanis úgy ültünk hogy Én az ablaknál belül, Tini középen, és Tara pedig szélen. Mellette pont Mark, Juss, és Jore ült. Beraktam magamnak a nyakpárnát, felraktam a fejhallgatót, és bámultam ki az ablakon. Szép volt látni.

*Hawaii-n*

Végig aludtam az utat. Igen eléggé fáradt voltam. Megint csak a becsekkolás tartott olyan sok ideig. Megint álltunk, álltunk, álltunk, és csak álltunk. Csak valami csoda folytán elindultunk a szállodába. Gyönyörű volt.

Majd bementünk. Volt 7 rezidencia. Mindegyik rezidencián 6 szoba volt. És mi úgy választottuk hogy az 1. szoba Tara-é! 2. Juss-é! 3. Tini-é! 4. Mark-é! 5. Enyém! 6. Jorge-é! Ez volt pont a legfelső azaz a 7. rezidencia. Ott csak mi voltunk. Mindenki elfoglalta a sajátját. Az enyém gyönyörű volt. Egy ágy és sok kis asztal. Meg egy fürdő. Plusz egy gardrób.

Kipakoltam a szobába, és gondoltam szétnézek. Lementem, és egy nagy tömeget láttam meg. Odamentem, és két pasi táncolt de nagyon jól. Komolyan. Alig vártam hogy tudjak vele beszélni. Már meg is indultam volna felé, de megérkezett az én rezidenciám.

-Pasizol Húgi?-karolja át a vállam Mark.-Most, én akartam egy csajt felszedni. De már megvan a kiszemeltem. Vagyis a reptéren láttam egy dögös szöszit, De látta valaki, ide jött?
-Na és ki az a szerencsés?
-Ő ott!-rámutatott egy tényleg szőke hajú lányra. Majd megnyalta a hüvelykujját, és végighúzta a szemöldökén. Rám nézett, én pedig beletúrtam a hajába. Na most már készen áll.-Na most bevetem magam!
-Te vadmacska!-kiabálok utána. Majd a szemem okvetlenül Tara-n akadt meg. Arcára ráköltözött a szomorúság. Tudtam hogy ő szerelmes Mark-ba. De Mark ezt nem tudja.-Tara! Ne aggódj, előbb utóbb rájön hogy mit is érez és hogy ki iránt. Ne szomorkodj! Hisz Hawaii-n vagyunk! Bulizzunk!
-Oké, akkor menjünk el a plázába.-mondja Mark. Fogalmam sincs hogy mit hallott, és hogy hogy került ide, de egyet értettem vele.-Na akkor csajok hozzátok a táskátokat, mi pedig itt megvárunk titeket.

Igen! Mivel már este van ezért nem tudtunk fürdeni. Így támadt Mark-nak az a csodálatos ötlete hogy menjünk el vásárolni. Felszaladtam a táskámért, és pórázra kötöttem Siva-t. Majd tényleg elindultunk. Csak előtte szóltunk tanár úrnak. Aki természetesen elengedett minket. Jókat nevettünk az úton, és mindig beszélgettünk. Majd találtunk egy boltot. Bementünk szétnézni. Láttam egy nagyon kis cuki Hawaii törölközőt. Persze egyből Linett jutott róla eszembe. És neki meg is vettem. Viszont mást nem találtam. Így megkérdeztem a többieket hogy akarnak e még valamit venni. Senki semmit. Hát tovább mentünk. Volt egy másik is. Igaz kisebb volt, de a cuccok jobbak voltak.

-Tini találtál valamit?-megyek oda hozzá, és a szemem megakadt egy fullcap sapkán. Az eleje rózsaszín és szegecses volt a hátulja pedig sima fekete. Egyből felpróbáltam. Amit a tükörben láttam az tetszett, de azért kíváncsi voltam Tini véleményére. Neki is átjött a stílus. Még ő is kinézett egy feketét.-Oké fiúk akkor mehetünk?
-Hol van Tara?-kérdezi Mark.
-Itt vagyok mehetünk!-elmentünk a pénztárhoz, és kifizettük. Már mindenki kint várt, csak én még vettem egy szájfényt. Majd elindultam én is. Ám a lopás ellenőrző megállított.
-Hölgyem kérem vegyen ki mindent a zsebéből, és adja át a táskáját.-én pedig úgy is tettem. És találtak a táskámban egy plüssmacit (?).-Attól tartok hogy ki kell hívnom a rendőrséget, és börtönbe fog kerülni...

Nem Rész!

Sziasztok! Hát tudjátok nem kapok commentet. És ez nekem eléggé rosszul esik. Így arra a döntésre jutottam hogy egy kicsit szünetelek. De attól még az eddigi részekhez írjatok légyszíves. Mert persze számtalan fantasztikus blog van, és amelyik nekem tetszik mindig írok oda. És komolyan annak örülök hogy én lehetek az első. És komolyan kérlek titeket. Akinek tetszik írjon komit!

15 Rész!~Ki kell jutnom innen

Sziasztok! Ez a rész kicsit más mint a többi. De remélem hogy azért nektek is tetszeni fog. Egyébként ha már a tetszésnél tartunk örülnék ha hagynátok komit is. De komolyan, nagyon boldog lennék. És ne féljetek attól hogy ti lesztek az elsők, mert én mindig a legelsőnek örülök a legjobban. De persze mindegyik nagyon jól esik! És komolyan! Amit gondoltok, ha tetszik írjátok le a gondolataitokat. Megértéseteket előre is köszönöm. Szóval nem is rabolom az időt tovább.  Jó olvasást, és kérlek titeket hogy komit hagyjatok! Pusszantás!  <3

Nem tudtam hogy mit csináljak. De 1 perccel később ütést éreztem a fejemen, majd minden hol sötétség tárult elém.

************************************************************************************************

Egy dohos helyen ébredtem. Körbenéztem de csak sötétséget láttam. Mivel ki voltam kötözve még csak esélyem se volt elmenekülni. Így csak gondolkoztam. Miért is nem maradtam fent az emeleten? És az a valaki hogy jutott be a házba? És ki az a valaki? Még ezernyi kérdés kavargott a fejem körül. Majd egyszer megérkezett a "Főnök".

-Na cica felébredtél?-jött oda közel hozzám. Hogy ki volt az, és hogy mit akart arról fogalmam sincs.-Mivel fogalmad sincs hogy miért vagy itt elmagyarázom. Justin Biber! Ő volt az aki tönkre akart tenni. És mivel te fontos vagy neki, tudtam hogy az életét adná. Amit én ki is használok. Addig is vigyétek abba a szobába ami ki volt neki készítve.
-Kérem engedjenek el! Semmi közöm hozzá!-és csak kinevettek. Elvezettek egy nagyon hosszú folyosón, ahol elrabolt emberek voltak. Én is kaptam egyet a legutolsó szobát. Nem mondom hogy egy 5 csillagos szálloda volt, de azért fogjam be a számat mert tisztán volt tartva a hely.-Kérem ne hagyjon itt egyedül! Kérem!
-Ez a dolgom... Cica!-majd előttem vágta be az ajtót. Térdre rogytam és sírtam. Senkinek még csak fogalma sincs róla hogy hol vagyok, én meg még életjelet sem tudok adni magamról. Justin meg.. Justin meg ilyen hülyeségbe keveredett, és miatta estem fogságba. Nagyon szeretem. De ő szerintem csak barát akar lenni. Össze vagyok zavarodva. Az egyik részem azon agyal hogy mit érez vagy gondol Justin, a másik meg azon hogy hogy a picsába tudok én innen kiszabadulni. Nem találtam választ. És ilyenkor van egy rossz szokásom. Mindig elkezdek kedvesen beszélni meg nyalizok. Nem tudom miért, de pánikba esek. Majd hirtelen felindulásból elkezdtem az ajtón dörömbölni. És a távolból már hallom is a nagy melák hangját.-Mi a bajod? Nem tetszik valami?
-Beszélni akarok a főnökével, most!-azért egy kicsit megembereltem magam, és még a legrosszabbra is felkészültem. Körbenézett, és a kezemnél fogva elkezdett kirángatni. majd egy melák előtt találtam magam. De nem az volt az akivel legelőször találkoztam.-Figyeljen, nem tudom hogy Juss mit csinált, de nem lehet annyira rossz. És semmi kedvem ebben az egészben szerepelni, úgyhogy engedjen el vagy különben...
-Különben mi?-szorítja meg az állkapcsom.

*Eközben az Evens házban*

*Martina szemszöge*

Ketten vagyunk a szobába. Én és Tara. Már kerestem az egész szobába, a két gardróbba, a fürdőbe, sőt még Siva-nal is megnéztem de nem volt sehol. Így gondoltam felkeltem Tara-t.

-Tara!-kezdem el szólongatni.-Tara ébredj, baj van!-na ekkor már úgy kiugrott az "ágyból" hogy csak na.-Eltűnt Gale. Már idefent mindenhol kerestem de nincs sehol. Mit csináljunk?
-Jaj, nem tudom!-nézett rám, és már könnyesedett is a szeme.-Hívjuk fel Mark-ot. Hol van a telefonod, mert az enyém csonttá merült.-Előkotortam a telóm és benyomtam Mark számát. Felkapta és csak kérdezgetett hogy mi van.-Gyere mert nem találjuk sehol Gale-t. Le meg nem merünk lemenni.
-Oké! Megyek.-lerakta a telefont. Csak ültünk az ágyon és magunk elé néztünk. Majd egyszer csak berontott Mark, Jorge, és Justin.-Mi a franc van? Hol a testvérem?
-Fogalmunk sincs!-tárom szét a karom. Felébresztettük a szülőket, szétszéledtünk majd keresni kezdtünk. Gale-t nem találtuk de Mark valami nyomot igen. Felordított hogy menjünk oda, és egy pillanat alatt mindenki ott termet. Tudjátok mikor megláttam hogy mit talált a legjobb barátnőm testvére, azt hittem helybe elájulok. Egy kis foltokba vért, és kinyílt szellőző nyílást.

*Justin szemszöge*

Egyből tudtam hogy ki rabolhatta el Gale-t. Csak is az örök riválisom lenne erre képes. George! Csakis ő tudja minden lépésem. Egyből a rendőrséget tárcsáztam, és bejelentettem a rablást. Azt mondták hogy ma már semmit nem tudnak tenni. Már senki nem feküdt le aludni hanem azon idegeskedett hogy mi lehet Gale-val. Az biztos hogy nálam jobban senki nem féltette. Alig vártam már hogy le tudjak lépni ebből a házból. Meg kell őt mentenem.Hiszen minden az én hibám.

-Ne haragudjatok, de nekem haza kell mennem mert Anya most hívott. Sziasztok!-leléptem. El kell mennem Gale-ért. Per pillanat azt se tudom hogy hol keressem. Felhívtam Rayn-t, ő mindig tud nekem segíteni. Ahogy most is. Hozott magával vagy 5 kigyúrt pasit.
-Na mi van?-jött oda. Bár neki még nem mutattam be Gale-t attól még ugyanúgy segít. És hát elmentünk felkeresni a helyet. Rendesen körbe volt véve nagy dromedárokkal, de nem nagyon érdekelt. Gale ért bármire képes vagyok. Senki nem érdekelt. Berontottam a helyiségbe, és követtem a sírásnak a hangját. Majd megláttam!

*Gale Evans szemszöge*

Megkötöztek! Csak annyira emlékszem hogy hogy megtépték a hajam. És megint leütöttek. Most pedig ki vagyok kötve egy ágyhoz és csak fehérnemű van rajtam. Testemet még csak takarni sem tudtam. És sejtettem hogy mi fog következni.

-Hát látod a rossz kislányokat meg kell büntetni! És most te is megleszel!-már gombolta is ki a nadrágját. El sem hiszem hogy ez az egész megtörténik. Mikor már nem volt rajta csak egy darab alsónemű elkezdett felém jönni.
-Apa ne csináld!-jelen meg az ajtóban Ashley. És mellette Justin.
-Hagyd békén te rohadék!

14 Rész!~Pizsiparty

Szeptember! Hát mindenkinek eljött az iskola/óvoda/munka kinek mi. Van aki örül, és van aki nem. Én a kettő között vagyok. Most hogy megint iskola 5 tantárggyal többet kell tanulnom, ami miatt késni fognak a részek. Szóval mindenkinek jó tanulást, és jó olvasást kívánok!

-Tudod ha engednéd hogy elmondjam mindent megértenél!-törlöm le a könnyeimet.

-Nem! Nem érdekel! Csinálj amit akarsz! Elegem van! Amúgy köszi a boldog szülinapot! Ennél jobb nem is lehetne!-azzal hátat fordít és elmegy. Ám nem voltam benne biztos, mert a könnyeimtől nem láttam. Nem hiszem el hogy elfelejtettem a születésnapját. Utál ebbe biztos vagyok.

-Gale mi a baj?-rohan oda hozzám Anya. Legszívesebben az ölébe fektetném a fejem és ott sírnák mint régen. Csak már semmi nem olyan mint régen. De ha Jorge az előbb ne is ment el, akkor én most igen. Elmentem. El! Egy helyre, ahol csak én vagyok, és amibe tökéletes vagyok. A tánciskolába. Beraktam James Arthur : Impossible zenéjét és hagytam hogy minden és mindenki megszűnjön rajtam kívül. Éltem a zenének. A táncolás az életem. És csak táncoltam. Senki és semmi nem érdekelt. A gondolataimat teljesen kiürítettem, és vártam a csodát! A harag ami bennem volt, tánc formájából tört ki a testemből. És hát valami fantasztikus volt! De előbb utóbb mindennek vége, úgy mint a táncomnak is. Minden visszatért, és már nem abban a világban voltam amibe képzeltem magam. Újra én voltam!


-Gale! Nem jöttél ruhát kölcsönözni!-fogja meg valaki a vállam hátulról. Majd mikor megfordulok a tengelyem körül rájöttem hogy Marty volt az.-Mi a baj? Már megint sírsz?

-Miért kérdezi mindenki hogy mi a bajom? Ha tudni akarjátok akkor minden!-üvöltök a legjobb barátommal.-Ne haragudj! Nem tudom hol áll a fejem... Most vesztem össze Jore-val, és nem volt hozzá idegrendszerem. És mivel a tánc az egyetlen amivel ki bírom fejezni az érzésemet, ide jöttem! Amúgyis nemsoká órám lesz. Nem maradsz?

-Ha akarod akkor maradok.-adok neki egy puszit az arcára majd megölelem. Majd a céges telefonom elkezdett csörögni.-Vedd már fel!

-Sexy Dancing Girls tánciskola, itt Gale Evans! Miben segíthetek?-emelem a fülemhez a telefonomat. Egy kedves lány hívott hogy jöhetne órára. Közben beszaladtam az irodámba, és előkotortam a jegyzetfüzetemet.-Hát már lejárt a jelentkezési határidő, de ha ha gondolod Szerdán 16:30-kor! Megfelel? És egy nevet szeretnék kérni!















-Samanta Espen!-belefirkantottam a nevet, dátumot, és hogy miért jön, majd elkezdtem búcsúzkodni.-Köszönöm, szia!

-Szia!-letettem, és visszamentem Marty-hoz. De már nem volt egyedül. Megérkezett Juliett és Grace. Elkezdtünk bemelegíteni, mert már pár perc és megkezdődnek az órák.

************************************************************************************************

-Sziasztok!-ez volt az eddigi legjobb táncórám. Én kitomboltam magam, és a lányok is nagyon jól érezték magukat. Igaz még mindig szomorú vagyok, de azért jobb. És tudom hogy mi fog rajtam segíteni. Bezártam az iskolát, és elindultam egy helyre. Tudom hogy hülyeséget csinálok, de meg akarom, és meg is fogom csinálni! Ezért megálltam egy Piercing És Tetoválás üzlet előtt.

-Helló! Egy tetoválást, és egy piercinget szeretnék csináltatni!-a csajszi kedves volt, és barátságos.-Egy Love tetoválást szeretnék a csuklómra. Plusz egy orrpiercinget a jobb oldalra.

-Oké kezdjük a tetoválással!-Beültem egy székbe és hagytam hogy szurkáljanak. Fájt de ki lehetett bírni. Alig 2 óra alatt készen is volt.





























Felszabadultan indultam haza. Éreztem hogy megnyugodtam. Alig vártam hogy beérjek a házba. Mert ezt az egészet Jorge miatt csináltam. Beszaladtam a szobájába és az ágyába ugrottam. Olyan voltam mint egy őrült!

-Szeretlek! Érted? Szeretlek!-felkapcsolja a villanyt, majd fáradtan rám pillant. A szeme csupa vörös volt.-Te sírtál?

-Igen! Igen sírtam!-ismerte be. Tudom hogy a fiúk nem szoktak sírni, de szerintem olyan aranyos mikor sírnak.-Tudod, mindenki felköszöntött, a családom, a barátok. Csak az nem akitől a legjobban vártam volna... És az te vagy!

-Boldog szülinapot!-megmutattam neki a piercinget, és a tetoválást.-Miattad csináltam, hogy tudd! Szeretlek! De nem akarok újra veled lenni.

-Én is szeretlek! De nem vagy normális! Magadra tetováltatsz? Légyszíves menj ki!-felálltam, és kisétáltam. Bementem a szobámba, Síva-t az ágyamba dugtam és vele aludtam el.

*Szombaton 11:13*

-Jó reggelt!-ad Anya egy puszit az arcomra. Odafordulok felé, és elmosolyodok.-Kicsim az ott az orrodba? Csak nem?

-Anya, nagyon rosszul éreztem magam, és ez segített. Már nincs semmi bajom! Plusz, van még más is...-megmutattam neki a kezemet. Hát Anya majdnem szívinfarktust kapott. Nagyon mérges volt. De csak belenyugodott.

-Készülődj!-adtam egy puszit az arcára, és beslisszoltam a gardróbba. Kerestem  ruhát, és egy hozzá illő bakancsot majd belebújtam.

-Jó reggelt!-csúsztam le a lépcsőn. Anya éppen a reggeli müzlimet készítette "Apa" a tévé előtt gubbasztott, Mark, Juss, és Jore a télikertbe voltak. Én meg leültem az asztalhoz és mint minden normális ember elkezdtem kulturáltan enni. Már csak pár falat volt a tányéromban amikor valaki ráragadt a csengőre. Megállás nélkül nyomta.-Megyek már!

-Na végre!-néz rám a postás.-Gale Evans-nek jött egy levele. Tudna neki szólni?

-Én vagyok! Hol van?-elvettem a levelemet, és rácsuktam az ajtót. Nem bontottam ki. Nem érdekelt. Ugyanis tudom kitől jött. Lukas. Inkább befejeztem a reggelimet.-Sziasztok fiúk!

-Szia! Na mutasd a tetkódat, meg a piercinget!-megmutattam nekik és hát csak Mark volt annyira elájulva tőle.-Azt ez nagyon menő! Nekem is kell egy ilyen! Hol csináltattad. Amúgy drága volt? Fájt? Nem lett utána semmi mellékhatása, vagy valami?

-Dehogy kell neked ilyen fiam!-üvölt hozzánk a konyhából Anya.

-Nekem mennem kell!-áll fel Jorge. Biztos voltam benne hogy miattam megy el de azért rákérdeztem.-Nem, nem miattad. Találkozóm van. Sziasztok!

-Szia!-csak nézem ahogy elmegy. De vajon kivel találkozik?-Juss nem megyünk el valahova?

-Nem, én Amber-el randizom szóval bocsi! Amúgy is megyek készülődni. Sziasztok!-és ő is elmegy. Hülye voltam. Kettő volt és mindet elveszítettem. De ez lesz a legjobb. Egyedül. Inkább felhívtam Martina-t hogy nem megyünk el most kölcsönözni ruhát. Természetesen benne volt, és még Tara-nak is szólt. Azt beszéltük meg hogy a Royal kölcsönzőnél találkozunk. Én meg el is indultam.

-Sziasztok! Na bemehetünk?-álltam meg előttük. Bementünk a szalonba, és egy csomó gyönyörű szép ruha tárult elénk. Mindet fel akartam próbálni, és egy csomóba hülyén is néztem ki. Tara és Martina hamar talált ruhát, de én nem. Kerestem de nem találtam az elvárásaimnak megfelelőt. Majd volt egy ami kivágta az izzót. Mikor megláttam tudtam hogy ez lesz az enyém. És hát ezt is kölcsönöztem ki.-Nagyon jól éreztem magam csajok! Nem alszotok nálam? Egy jó kis pizsi party!

-Oké!-elmentünk vettünk egy tortát. Ráadásul emeleteset.-Hát ha mi ezt meg fogjuk enni, szerintem cukorbetegek leszünk. Minek vettünk ekkorát?

-Te mondtad Tara hogy ilyet vegyünk!-nevetett fel Marty.-De ha nem eszed meg, beléd tömöm. Vagy majd adunk a fiúknak.

-Oké!-elindultunk haza. Legalábbis én haza haza, mert ketten még elmentek azért amire szükségük lesz. Így rám hagyták a tortát. Mikor a templomtér előtt jártam különösre figyeltem fel. Láttam amint Justin és Jorge beszélgettek. De hogy halljam miről beszélnek ahhoz túl közel voltam. Gondoltam megcsörgetem őket.-Szia! Hol vagy?

-Randin Amber-al! Légyszíves nem zavarj!-és letette. Majd nevetésbe kezdtek Jore-val. Akkor most őt is felhívom, kíváncsi vagyok hogy ő mit fog hazudni. 3 csörgés után fel is vette.

-Mi az Gale? Mit szeretnél?-emeli a telefont a füléhez.-Találkozóm van valakivel, és ha minden jól megy akkor lesz barátnőm. Nem akarom hogy beleavatkozz! Szia!

-Szia!-hát ezeknek van bőr a képükön. Letettem a tortát és odamentem hozzájuk.-Ez igen! Tehát akkor ti egymással randiztok? Legalább ne hazudtatok volna. Olyan bunkók vagytok! Nem is akarlak titeket látni! Tudom én is sokszor voltam veletek köcsög, de soha nem hazudtam nektek.

Elfutottam. Nem tudom hogy miért, de az jobban fáj hogy Justin így becsapott. Visszamentem a tortáért és hazamentem. Már komolyan elegem van a sok sírásból!

-Csak nem nekem hozod a tortát?-kérdezi Apa. Tudom hogy ő nem az apám de már 2 éves korom óta ő nevel szóval annak tekintem. Mert hát többet segített mint az igazi apám.-Na mi a baj megint? Mióta ez a két fiú megjelent az életedbe mást se látok csak hogy sírsz!

-Én is unom már!-törlöm le a könnyeimet majd elnevetem magam.-Ez nem a tied! Ma itt alszik Marty, és Tara. De biztos nektek is jut, ugyanis emeletest vettünk! Nem tudom hogy mit fogunk ezzel a nagy tortával csinálni! Rád remélem hogy számíthatok!

-Rám mindig!-de megjött Jore és Juss. Így Apa felküldött. Felmentem, de nem csuktam be az ajtót hogy halljam mit beszélnek.-Na idefigyeljetek! A nevelt lányom miattatok sír. Semmi baja nem volt még ti meg nem érkeztetek. Mind a kettőtöket nagyon szereti, de ti csak csalódást okoztok neki. Most mondom el egyszer, és utoljára. Ha akármelyikőtök megint megbántja, az ki lesz herélve! Nem vagyok ilyen, de én is tudok bunkó lenni! Értve vagyok?

-Igen!-hát ez nagyon rendes volt. Olyan jó hogy itt van nekem Apa. Szerintem az igazi apám, már nem is emlékszik rám.

-Szia Kicsim!-lép be Anyu.-Tudod, látom hogy nagyon feszült vagy. És szerintem jobb lenne egy kis kikapcsolódás. Mi lenne ha elmennél apádhoz. Úgyis biztos hogy szívesen látna. Soha nem mész hozzá, és még csak fel sem hívod! Na?

-Jó! Akkor ma úgyis itt alszik Marty és Tara. Nekem meg nemsoká ismétlőórám van. De beírom a noteszembe. Akkor a téli szünetbe?-Anya csak bólintott. Elővettem a noteszemet és beleírtam.-Apa most beszélt Jore-val és Juss-al. Nagyon lebaszta őket.

-Mit csináltak megint?-elmeséltem Anyának az egészet, és ő is azon a véleményen volt mint Apa.-Na jó! Akkor mondom Michel-nek hogy fújja fel a gumimatracot. Légy jó!

-Én mikor nem vagyok az?-nevetem ki magam. Majd a telefonomért nyúlok.-Szia Grace! Nem tudnád megtartani a mesterképzést, mert nekem van egy kis dolgom, és rád gondoltam. Tudod amit megtanultunk! Rendben köszönöm! Szia!

-Nincs mit szia!-leteszem, és a tanult csoportot meg lemondtam. Ma jönnek a lányok, és hát ne lenne a legjobb ilyen állapotban bemenni. Szétterültem az ágyon, és a plafont kezdtem el kémlelni. Semmi érdekes nem volt rajta. Így unalmamba elővettem egy tornaszőnyeget, átöltöztem egy kényelmesebb ruhába majd elkezdtem nyújtani. Éreztem amint az izmaim megfeszülnek, és hagytam hogy kezdjenek el nyúlni. Már-már kényelmessé vált a testhelyzet amikor valaki kopogott.

-Akárki vagy nem akarok veled beszélni!-ordítom az ajtó túl oldalán lévő embernek. De csak tovább kopogott.-Mit nem lehet felfogni azon hogy senkivel nem akarok beszélni!

-Még velem se?-lép be Justin. Na hát vele meg főleg nem.-Engedd hogy megmagyarázzam. Csak azért hazudtunk, hogy megbeszéljük a dolgokat. Oké, és nem tudom miért kell ennyire felfújni a dolgot, de hát te tudod. Én bocsánatot kértem, a többit te döntöd el hogy megbocsájtasz vagy nem.

-Mi az hogy miért fújom fel ennyire? Te hazudtál és én vagyok a hibás? Könnyebb rám fogni, mint beismerni! Ebből most nem én fogok rosszul kijönni. Tudod tényleg mióta megismertelek titeket azóta sírok. Hagyjatok békén a francba. És nem szoktam csúnyán beszélni, de takarodj ki a k*rva éltbe!

És itt is hagyott. Visszatértem abba a pózba amiben az előbb voltam. De csak Juss szavai visszhangzottak a fejembe. Tényleg ennyire túlreagálnám a dolgot? De akkor én miért nem veszem észre? És miért foglalkoztat ennyire Justin? De nem, nem leszek senkivel. Jó nekem egyedül. Ezek a gondolatmenetek járkáltak végig az agyamon amíg valaki megint meg nem zavart.

-Justin nem akarok veled beszélni!-majd csak bejött... de valaki teljesen más ember. Jorge.-Jaj, most meg te jössz? Had találjam ki mit akarsz mondani: "Ne haragudj, csak megbeszéltük hogy haverok leszünk. Amúgy te fújod csak fel annyira a dolgot! De én bocsánatot kértem a többi a te dolgod!" Na eltaláltam? El hát!

-Nem pont ezt akartam mondani, de ha te ezt szeretnéd hallani akkor rendben.-ahogy jött, úgy ment. Utána akartam menni, de nem. A lányok amúgy is itt vannak egy 10 perc múlva. Előkészítettem a huzatokat, behoztam a gumimatracot, és a tortát. Majd csak vártam a lányokat.

*Hajnal 3:00*

Már mind a két lány alszik, de én csak a paplan alatt kuksolok. Furcsa hangokat hallok, és már beszartam a félelemtől. Egy kis idő után azért rászántam magam arra hogy kimenjek az ajtóhoz. De nem volt senki ezért elkezdtem lépcsőzni. Tudom a horror filmekben ilyenkor szokott meghalni a csaj, amíg a közönség azt ordítja: "Ne menj be!" De én akkor is lementem. Majd a lépcső alatt megláttam valakit, szerintem Juss-t.

-Elszúrod a bulim? Nem cool!-húzom ki alóla. Magammal szembe állítom és csak nézem. Már amennyit láttam belőle a nagy sötétségbe-Juss, én... én azt hiszem még mindig szeretlek.

-Oké,-majd éreztem hogy befogja a számat. Nem tudtam mit akar, de nekem nem hiszem hogy tudna ártani. Meg kellet volna várnom a mondat végét-csak én nem Justin vagyok!