12 Rész!~Félrelépés

Sziasztok! Egy kicsit késett a rész, de most már ilyen rendszerességgel fognak következni. Jó olvasást mindenkinek!

-Kislányom mit...-nem tudta befejezni mert meglátta hogy mit nézünk.-Meg tudom magyarázni. Kezdem is. Hát azért nem akartam neked egyenlőre beszélni mert nem tudtam hogy mondjam el. Ne haragudj rám!

-Anya te gyereket vársz?-kérdezem teljesen döbbenten.-Nem haragszom, de 35 éves vagy és hát ilyen idősen gyereket szülni, nem szoktak. De te tudod. Nem haragszom, és semmi bajom. Ígérem mindenben támogatlak. És amúgy azért volt ekkora a hasad.

-Köszönöm!-ölel magához. Magára hagytam anyát és kimentünk a szobából. Elmeséltem Marty-nak és ő is teljesen le volt döbbenve.

-Figyelj, nem nézünk filmet?-kérdezi mire mind a ketten bele egyeztünk. Felmentünk az emeletre és beraktuk a Kavarás filmet. Szétnevettük az agyunkat. Majd mikor a film véget ért, megkértem Marty-t hogy aludjunk hárman. És úgy is lett.

*Másnap*

-Hahó! Álomszuszék!-kelteget Marty.-Gyerünk ébredj!

-Oké fent vagyok!-adom be a derekamat. Felöltöztem majd, leszaladtunk a télikertbe. Nagyon szép volt. Leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni. És végül arra lettünk figyelmesek hogy elkezdett esni a hó. Nagy szenvedélyjel figyeltük, amint egymást megelőzve esnek a földre és betakarják a talajt. Csodaszépen esett.-Menjünk ki!

-Oké!-és azzal kiszaladtunk a kertbe. Úgy kezdtünk el játszani mint a gyerekek. Elkezdtünk hógolyókat gyúrni, amit később egymás fejéhez dobáltunk. Olyan szép pillanatok voltak. De később Juss, és Mark is csatlakozott. Mintha újra gyerekek lennénk. Csak egy kicsit nagyobb testbe zárva. De ugyanazokkal a vágyakkal! Ugyanazzal a szenvedélyjel. Nagyon jó volt.

-Na ez a tiéd!-nyom az arcomba egy maroknyi havat az én drága kis bátyám. Bármennyire is akartam, de nem tudtam rá haragudni. Ám neki sikerült, mikor orrba kaptam egy hódarabbal.-Na most véged!

-Szeretnéd!-kezdtem el szaladni, csak hát nagyon csúszott minden így hatalmasat pukkantam. És ezt Mark ki is használta. Szó szerint megfürdetett a hóban. Az arcomat telenyomta hóval, és még csak szabadulni sem tudtam, mert rám ült. Annyira boldog vagyok, mert tényleg szeretjük egymást. És már testvérpár meg egymást tépi. Szeretem őt, és örülök hogy ilyen testvért kaptam. De persze nekünk is vannak olyan pillanataink, amikor torkunk szakadtából ordítunk egymással. De ennek ellenére, nem tudnánk a másik nélkül élni.-Oké elég nem kapok levegőt! Mark szállj le rólam!

-Rendben.-Feltápászkodik rólam, majd a kezét nyújtja segítségül. Nem szívesen, de elfogadtam. És nem maradt ennyibe a játék. Mivel Juss még szinte teljesen száraz volt, ahogy Jorge és Martina is. Na ez ellen máris tennünk kell. Megbeszéltük Mark-al hogy enyém Juss, övé pedig Martina. És szépen el is rendeztük őket. Martina ugyanúgy fürdött mint én, Justin pedig az arcába kapott egy rendes adagot, amit én vissza is kaptam. Majd célba vettem Jorge-t. Hát ő kapta szerintem a legnagyobbat. Mivel az udvaron van egy kis árok, és mellette pedig egy kis halastó. Az árkot akarta átugrani csak a lába megcsúszott a ropogós havon. És egy furcsa pozícióban kötött ki az árokban.

-Most már te is vizes vagy.-mondom nevetve. Szinte épphogy csak kimondtam, már vissza is kaptam, de nem tőle. Mark meg akart lökni, csak én rosszul estem és pont bele a tóba. A víz jéghideg volt. Annyira váratlan volt ez az egész hogy szinte észbe se kaptam. Elkezdtem úszni, de összekevertem a lefelé, és a felfelé vezető utat. Szinte már levegőhiányban szenvedtem amikor megéreztem valakinek a kezét. Majd felrántott. Ahogy megéreztem a levegőt, a köhögésem utat tört magának és alig bírtam abba hagyni.

-Gale! Jobban vagy?-kérdezi Mark. Mire csak egy bólintással jeleztem. Látta rajtam hogy fázok, mert bele esni egy -10° fokos vízbe, majd kijönni belőle a szintén hideg levegőre. Senkiknek nem lenne melege.-Menjünk be!

-Oké!-bementünk és vettem egy frissítő zuhanyt. Tényleg nyugtató amikor beállsz a zuhany alá és hagyod hogy átjárjon a melegség. Felemelő érzés. És közben nem törődni semmivel. És én is pont ezt tettem. Nem érdekelt semmi. Egy 10 perc után rászántam magam hogy szálljak kis a tus alól. Megtörülköztem és felkaptam egy ruhát. Csak csizma helyett egy kis mamuszt vettem fel. A kezembe vettem Siva-t és leszaladtam. -Itt is vagyok! Miről beszéltetek?




































-Rólad!-na hát ez meglepett. Miért akarnak rólam beszélni?-Figyelj, már nagyon köhögsz, és meg vagy fázva. Nem fáj semmid?

-De, a hátam!-mi van akkor hogyha fáj a hátam? Semmi. Majd biztos hogy el fog múlni. Nem hiszem hogy egy hátfájásból olyan nagy baj lenne.-Nincs semmi baja.

-Akkor tüdőgyulladásod van!-ne! Ne, ne, ne, nagyon ne! Akkor biztos hogy be fognak vinni a kórházba. Mielőtt még megtették volna felálltam, és elkezdtem szaladni. Csak utol értek.

-Gale! Ez nem játék! Be fogunk vinni a kórházba. Vegyél fel valami cipőt és lent találkozunk.-Unottan felkullogtam és kerestem egy magassarkút. Nehéz volt de végül sikerült döntenem.

-Itt vagyok! Gyere Jorge!-kiáltom el magam. Mire kijelentette hogy nem jön, mert gyűlöli a kórházat.-Na induljál meg magad előtt amíg szépen mondom. Szerinted én szeretem. Én sem akarok menni mégis kell. Amúgy is te kezdted, és ha én megyek akkor bizony te is jössz velem!

-Muszáj?-kérdezi hisztisen.

-Bizony muszáj!-ragadom meg a kezét, és elindulok vele a kocsi felé. Bevágódtunk a hátsó ülésre, és bevackoltam magam a kedvenc kabátomba. Az egész utat így töltöttem. És mikor megérkeztünk remegve szálltam ki a kocsiból. Felsétáltam a lépcsőn és a rendelőig meg sem álltam. Már pont le akartam ülni mikor kijött az orvos. Nagyon megijedtem. Elkezdtem szédülni, majd szép lassan minden elsötétült.

************************************************************************************************

Egy kórteremben keltem fel. Semmire nem elékeztem. Körülnéztem, de sehol senki. Csak hangokat hallottam. Pont arra beszélgetésre lettem figyelmes amikor az orvos beszél.

-Miss. Evans jó kezekben van most már. Őt megtudtuk menteni de a babát nem.-Milyen babát. Én nem vagyok terhes, és nem is voltam. Nem tudom hogy az orvos miről beszél.

-Hogy érti hogy a babát nem?-hallom meg Jorge szavait, ami kicsit ijedtek.

-Ja máris. Ezt még nem lehetett tudni, én is nehezen láttam meg de Miss. Evans gyermeket várt.

-Nem! Ezt nem tehetik velem.-kezdem el ordítani torkom szakadtából. Borzasztó ez az érzés. Mikor hogy anyuka vagy. És hogy még csak nem is láthatod a saját gyermekedet. Nem foghatod a kezedbe. Nem hallhatod ahogy legelőször felsír. Nem is tudtad neki azt mondni hogy: "Te vagy a legszebb!" Ezeket gondoltam és a sírás egyre jobban úrrá lett rajtam. Hallottam amint Jorge beront és odaszalad hozzám. Amint azt mondja: "Minden rendben lesz!" És közben neki is csorog végig az arcán a könny, ami végül a takarómra esik le.-Ne mond hogy minden rendben lesz! Mert te is tudod jól hogy semmi sem lesz rendben!

-Kérem menjen ki!-szól Jore-ra az orvos. Elengedte a kezemet, és kiment. Az orvos addig adott egy injekciót, aminek köszönhetően mély álomba merültem.

*Aznap 20:43*

Eddig tartott a nyugtató. Felébredtem, és magam mellet találtam Anyát, Marty-t, Juss-t, Mark-ot, és Jorge-t. Ott ültek egy kanapén. Egyikük sem vette észre hogy felébredtem ezért nekem kellet felülni.

-Gale!-szalad oda Anya.-Kincsem megnyugodtál?

-Tényleg terhes voltam?-kérdezem, és érzem hogy a szemem elkezdett gyöngyöződni.- Tényleg gyereket vártam? Ugye nem hallt meg? Anya mondj már valamit!

-Kincsem, annyira sajnálom!-mikor meghallottam mintha kettétörtek volna. Úgy tört fel belőlem a sírás. Nagyon szomorú voltam, és ha nem mondom hogy menjünk ki,talán ez az egész nem történik meg.-Nyugodj meg, kérlek.

-Szerelmem, hidd el lesz majd másik.-fogta meg a kezemet. Láttam hogy a szeme tiszta vörös a sok sírástól. Megértem. És ő is megért.-Nekem is nagyon fáj, de muszáj lesz kibírnunk. Nekem el kell mennem, de 2 óra és itt vagyok melletted. Nagyon szeretlek.

-Szia!-engedem el a kezeit, majd Anya felé fordultam. Láttam hogy nem valami boldog, és tudom hogy miért nem az. Tényleg nagy felelőtlenség volt hogy nem védekeztünk, és tudom hogy ezért még otthon kapni fogok. De teljesen megérdemlem.-Nagyon haragszol?

-Fiúk kimennétek?-néz Anya a fiúk felé. Mire egy kérésre felállnak és az ajtó felé veszik az irányt. Anya csak a szemével kíséri ki őket, azért hogy végig tudja fogni a kezemet.-Hányszor beszéltünk már erről? Nem igaz, mennyi ideig tartott volna bevenni egy fogamzásgátlót, vagy elővenni egy gumit? Annyiszor mondtam, de látom nem elégszer. Mindig mondtad hogy tudod, csak nem mondjam el többször.

-Tudom és igazad van!-mert tényleg így volt. Mióta betöltöttem a 12-t, azóta mást sem hallottam csak azt hogy: "Ha lefekszel egy fiúval, mindig kell védekezni!" És az igazat megvallva már tele volt a hócipőm. Mást sem hallottam. Én meg csak azt kántáltam hogy: "Tudom Anya! Már vagy ezerszer elmondtad!" De mégse tudtam annyira hogy be is tartsam.

*Jorge szemszöge*

Nagyon nehéz volt otthagynom Gale-t, de muszáj volt. Pedig megkérem a rendezőt hogy ma ne menjek be, de azt mondta hogy kötelező. Még este ilyenkor is képes volt behívni.

-Jorge! Nyugodj meg.-fogta meg a vállamat Martina. Nem ért sokat, de azért jól esett. Nem bírtam válaszolni, mert nem akartam már többet sírni.-Itt vagyunk, hova mész?

-Sehova!-válaszolom. Lehajtottam a fejem és bementünk a "Stud!o"-ba. Pont észrevettek ezért mindenki odajött és azt kérdezte hogy mi a bajom.-Martina mond el te.

*Martina szemszöge*

-Hát, kiderült hogy Gale terhes!-kezdek bele. Tényleg nagyon sajnálom, és nem tudok mit csinálni. És még Gale magát hibáztatja.-És elveszítették a babát.

-Úristen! Ez szörnyű!-gondolják ugyan azt amit én. Időközben Jorge is kijött. De nem látszott rajta hogy sírt. Ugyanis a sminkes lealapozta, így olyan mintha nem történt volna semmi.-Jorge részvétem a történtek miatt!

-Köszi, de inkább essünk túl rajta!-elkezdtük a forgatást és hamar túl is lettünk rajtam. Alig fejeztük be, már Jorge indult is vissza a kórházba.

*Justin szemszöge*

-Na hogy vagy?-érdeklődök.-Nagyon megviselt.

-Igen!-válaszolja mereven. Teljesen kivan.-Nem jött még vissza Jorge? Annyira hiányzik. Szeretném végre magamhoz ölelni.

-Nem!-annyira rossz, hogy nem érti, milyen nehéz nekem őket együtt látni. De az én hibám. Ha akkor nem szakítok vele, akkor ez az egész most nem lenne ez. Akkor most még mindig velem lenne, és az én gyerekemet várta volna.-De nem tudom hogy miért várod annyira...

-Itt vagyok!-ront be az ajtón az említett személy.-Jobban vagy? Justin kérlek kimennél?

-Én már itt sem vagyok.-kimegyek, és elindulok az autómata felé. Ittam egy  fekete kávét, ami nagyon keserű volt. Mivel rá már biztos nem is lesz szükség inkább elindultam haza. Letusoltam, és egy boxer alsóba lefeküdtem az ágyba. Majd amikor már majdnem elaludtam valaki csöngetett. Na hát rá semmi féle képen nem vártam volna. Ashley volt az.

-Szia tigris!-esik nekem.-Merre van a szobád?

-Mit csinálsz itt?-tolom el magamtól. Nem válaszolt csak újra nekiesett a nyakamnak. Komolyan mondom hogy nem bírtam magam visszafogni. Belementem a játékba.-Gyere csak az emeletre!

-Na ezt már szeretem!-felmentünk és egy pillanat alatt levetkőztem majd őt is megszabadítottam az utolsó ruháktól amik a testét takarta. És aztán jött a játék.

-Jó reggelt cicafiú!-érzem hogy valaki elkezdi csókolgatni a hasam.-Mi a mai program?

-Az hogy eltűnsz a házamból!-tolom be a fürdőszobába. Felöltöztem és rányitottam. Már ő is normális ruhában volt.-Na tipli. És ha eljár a szád Gale előtt.

-Ja, hogy ez a gyengéd!-rácsaptam az ajtót. Annyira nagy hülyeséget csináltam. Inkább elindultam a suliba. De az ottani meglepetés nagy volt. Ott volt Gale is.

-Hát te?-megyek oda hozzá. És velem egy időben oda ért Ash is. Volt nála egy laptop. Nem tudtam hogy mit akar csinálni, de hogy nem jót az olyan biztos minthogy itt állok.-Mit akarsz Ash?

-Gale-nek valamit mutatok.-oda hívta magához és elindított valamit. Mivel felkeltette az érdeklődésem én is oda mentem. És az volt rajta amikor lefeküdtünk.