14 Rész!~Pizsiparty

Szeptember! Hát mindenkinek eljött az iskola/óvoda/munka kinek mi. Van aki örül, és van aki nem. Én a kettő között vagyok. Most hogy megint iskola 5 tantárggyal többet kell tanulnom, ami miatt késni fognak a részek. Szóval mindenkinek jó tanulást, és jó olvasást kívánok!

-Tudod ha engednéd hogy elmondjam mindent megértenél!-törlöm le a könnyeimet.

-Nem! Nem érdekel! Csinálj amit akarsz! Elegem van! Amúgy köszi a boldog szülinapot! Ennél jobb nem is lehetne!-azzal hátat fordít és elmegy. Ám nem voltam benne biztos, mert a könnyeimtől nem láttam. Nem hiszem el hogy elfelejtettem a születésnapját. Utál ebbe biztos vagyok.

-Gale mi a baj?-rohan oda hozzám Anya. Legszívesebben az ölébe fektetném a fejem és ott sírnák mint régen. Csak már semmi nem olyan mint régen. De ha Jorge az előbb ne is ment el, akkor én most igen. Elmentem. El! Egy helyre, ahol csak én vagyok, és amibe tökéletes vagyok. A tánciskolába. Beraktam James Arthur : Impossible zenéjét és hagytam hogy minden és mindenki megszűnjön rajtam kívül. Éltem a zenének. A táncolás az életem. És csak táncoltam. Senki és semmi nem érdekelt. A gondolataimat teljesen kiürítettem, és vártam a csodát! A harag ami bennem volt, tánc formájából tört ki a testemből. És hát valami fantasztikus volt! De előbb utóbb mindennek vége, úgy mint a táncomnak is. Minden visszatért, és már nem abban a világban voltam amibe képzeltem magam. Újra én voltam!


-Gale! Nem jöttél ruhát kölcsönözni!-fogja meg valaki a vállam hátulról. Majd mikor megfordulok a tengelyem körül rájöttem hogy Marty volt az.-Mi a baj? Már megint sírsz?

-Miért kérdezi mindenki hogy mi a bajom? Ha tudni akarjátok akkor minden!-üvöltök a legjobb barátommal.-Ne haragudj! Nem tudom hol áll a fejem... Most vesztem össze Jore-val, és nem volt hozzá idegrendszerem. És mivel a tánc az egyetlen amivel ki bírom fejezni az érzésemet, ide jöttem! Amúgyis nemsoká órám lesz. Nem maradsz?

-Ha akarod akkor maradok.-adok neki egy puszit az arcára majd megölelem. Majd a céges telefonom elkezdett csörögni.-Vedd már fel!

-Sexy Dancing Girls tánciskola, itt Gale Evans! Miben segíthetek?-emelem a fülemhez a telefonomat. Egy kedves lány hívott hogy jöhetne órára. Közben beszaladtam az irodámba, és előkotortam a jegyzetfüzetemet.-Hát már lejárt a jelentkezési határidő, de ha ha gondolod Szerdán 16:30-kor! Megfelel? És egy nevet szeretnék kérni!















-Samanta Espen!-belefirkantottam a nevet, dátumot, és hogy miért jön, majd elkezdtem búcsúzkodni.-Köszönöm, szia!

-Szia!-letettem, és visszamentem Marty-hoz. De már nem volt egyedül. Megérkezett Juliett és Grace. Elkezdtünk bemelegíteni, mert már pár perc és megkezdődnek az órák.

************************************************************************************************

-Sziasztok!-ez volt az eddigi legjobb táncórám. Én kitomboltam magam, és a lányok is nagyon jól érezték magukat. Igaz még mindig szomorú vagyok, de azért jobb. És tudom hogy mi fog rajtam segíteni. Bezártam az iskolát, és elindultam egy helyre. Tudom hogy hülyeséget csinálok, de meg akarom, és meg is fogom csinálni! Ezért megálltam egy Piercing És Tetoválás üzlet előtt.

-Helló! Egy tetoválást, és egy piercinget szeretnék csináltatni!-a csajszi kedves volt, és barátságos.-Egy Love tetoválást szeretnék a csuklómra. Plusz egy orrpiercinget a jobb oldalra.

-Oké kezdjük a tetoválással!-Beültem egy székbe és hagytam hogy szurkáljanak. Fájt de ki lehetett bírni. Alig 2 óra alatt készen is volt.





























Felszabadultan indultam haza. Éreztem hogy megnyugodtam. Alig vártam hogy beérjek a házba. Mert ezt az egészet Jorge miatt csináltam. Beszaladtam a szobájába és az ágyába ugrottam. Olyan voltam mint egy őrült!

-Szeretlek! Érted? Szeretlek!-felkapcsolja a villanyt, majd fáradtan rám pillant. A szeme csupa vörös volt.-Te sírtál?

-Igen! Igen sírtam!-ismerte be. Tudom hogy a fiúk nem szoktak sírni, de szerintem olyan aranyos mikor sírnak.-Tudod, mindenki felköszöntött, a családom, a barátok. Csak az nem akitől a legjobban vártam volna... És az te vagy!

-Boldog szülinapot!-megmutattam neki a piercinget, és a tetoválást.-Miattad csináltam, hogy tudd! Szeretlek! De nem akarok újra veled lenni.

-Én is szeretlek! De nem vagy normális! Magadra tetováltatsz? Légyszíves menj ki!-felálltam, és kisétáltam. Bementem a szobámba, Síva-t az ágyamba dugtam és vele aludtam el.

*Szombaton 11:13*

-Jó reggelt!-ad Anya egy puszit az arcomra. Odafordulok felé, és elmosolyodok.-Kicsim az ott az orrodba? Csak nem?

-Anya, nagyon rosszul éreztem magam, és ez segített. Már nincs semmi bajom! Plusz, van még más is...-megmutattam neki a kezemet. Hát Anya majdnem szívinfarktust kapott. Nagyon mérges volt. De csak belenyugodott.

-Készülődj!-adtam egy puszit az arcára, és beslisszoltam a gardróbba. Kerestem  ruhát, és egy hozzá illő bakancsot majd belebújtam.

-Jó reggelt!-csúsztam le a lépcsőn. Anya éppen a reggeli müzlimet készítette "Apa" a tévé előtt gubbasztott, Mark, Juss, és Jore a télikertbe voltak. Én meg leültem az asztalhoz és mint minden normális ember elkezdtem kulturáltan enni. Már csak pár falat volt a tányéromban amikor valaki ráragadt a csengőre. Megállás nélkül nyomta.-Megyek már!

-Na végre!-néz rám a postás.-Gale Evans-nek jött egy levele. Tudna neki szólni?

-Én vagyok! Hol van?-elvettem a levelemet, és rácsuktam az ajtót. Nem bontottam ki. Nem érdekelt. Ugyanis tudom kitől jött. Lukas. Inkább befejeztem a reggelimet.-Sziasztok fiúk!

-Szia! Na mutasd a tetkódat, meg a piercinget!-megmutattam nekik és hát csak Mark volt annyira elájulva tőle.-Azt ez nagyon menő! Nekem is kell egy ilyen! Hol csináltattad. Amúgy drága volt? Fájt? Nem lett utána semmi mellékhatása, vagy valami?

-Dehogy kell neked ilyen fiam!-üvölt hozzánk a konyhából Anya.

-Nekem mennem kell!-áll fel Jorge. Biztos voltam benne hogy miattam megy el de azért rákérdeztem.-Nem, nem miattad. Találkozóm van. Sziasztok!

-Szia!-csak nézem ahogy elmegy. De vajon kivel találkozik?-Juss nem megyünk el valahova?

-Nem, én Amber-el randizom szóval bocsi! Amúgy is megyek készülődni. Sziasztok!-és ő is elmegy. Hülye voltam. Kettő volt és mindet elveszítettem. De ez lesz a legjobb. Egyedül. Inkább felhívtam Martina-t hogy nem megyünk el most kölcsönözni ruhát. Természetesen benne volt, és még Tara-nak is szólt. Azt beszéltük meg hogy a Royal kölcsönzőnél találkozunk. Én meg el is indultam.

-Sziasztok! Na bemehetünk?-álltam meg előttük. Bementünk a szalonba, és egy csomó gyönyörű szép ruha tárult elénk. Mindet fel akartam próbálni, és egy csomóba hülyén is néztem ki. Tara és Martina hamar talált ruhát, de én nem. Kerestem de nem találtam az elvárásaimnak megfelelőt. Majd volt egy ami kivágta az izzót. Mikor megláttam tudtam hogy ez lesz az enyém. És hát ezt is kölcsönöztem ki.-Nagyon jól éreztem magam csajok! Nem alszotok nálam? Egy jó kis pizsi party!

-Oké!-elmentünk vettünk egy tortát. Ráadásul emeleteset.-Hát ha mi ezt meg fogjuk enni, szerintem cukorbetegek leszünk. Minek vettünk ekkorát?

-Te mondtad Tara hogy ilyet vegyünk!-nevetett fel Marty.-De ha nem eszed meg, beléd tömöm. Vagy majd adunk a fiúknak.

-Oké!-elindultunk haza. Legalábbis én haza haza, mert ketten még elmentek azért amire szükségük lesz. Így rám hagyták a tortát. Mikor a templomtér előtt jártam különösre figyeltem fel. Láttam amint Justin és Jorge beszélgettek. De hogy halljam miről beszélnek ahhoz túl közel voltam. Gondoltam megcsörgetem őket.-Szia! Hol vagy?

-Randin Amber-al! Légyszíves nem zavarj!-és letette. Majd nevetésbe kezdtek Jore-val. Akkor most őt is felhívom, kíváncsi vagyok hogy ő mit fog hazudni. 3 csörgés után fel is vette.

-Mi az Gale? Mit szeretnél?-emeli a telefont a füléhez.-Találkozóm van valakivel, és ha minden jól megy akkor lesz barátnőm. Nem akarom hogy beleavatkozz! Szia!

-Szia!-hát ezeknek van bőr a képükön. Letettem a tortát és odamentem hozzájuk.-Ez igen! Tehát akkor ti egymással randiztok? Legalább ne hazudtatok volna. Olyan bunkók vagytok! Nem is akarlak titeket látni! Tudom én is sokszor voltam veletek köcsög, de soha nem hazudtam nektek.

Elfutottam. Nem tudom hogy miért, de az jobban fáj hogy Justin így becsapott. Visszamentem a tortáért és hazamentem. Már komolyan elegem van a sok sírásból!

-Csak nem nekem hozod a tortát?-kérdezi Apa. Tudom hogy ő nem az apám de már 2 éves korom óta ő nevel szóval annak tekintem. Mert hát többet segített mint az igazi apám.-Na mi a baj megint? Mióta ez a két fiú megjelent az életedbe mást se látok csak hogy sírsz!

-Én is unom már!-törlöm le a könnyeimet majd elnevetem magam.-Ez nem a tied! Ma itt alszik Marty, és Tara. De biztos nektek is jut, ugyanis emeletest vettünk! Nem tudom hogy mit fogunk ezzel a nagy tortával csinálni! Rád remélem hogy számíthatok!

-Rám mindig!-de megjött Jore és Juss. Így Apa felküldött. Felmentem, de nem csuktam be az ajtót hogy halljam mit beszélnek.-Na idefigyeljetek! A nevelt lányom miattatok sír. Semmi baja nem volt még ti meg nem érkeztetek. Mind a kettőtöket nagyon szereti, de ti csak csalódást okoztok neki. Most mondom el egyszer, és utoljára. Ha akármelyikőtök megint megbántja, az ki lesz herélve! Nem vagyok ilyen, de én is tudok bunkó lenni! Értve vagyok?

-Igen!-hát ez nagyon rendes volt. Olyan jó hogy itt van nekem Apa. Szerintem az igazi apám, már nem is emlékszik rám.

-Szia Kicsim!-lép be Anyu.-Tudod, látom hogy nagyon feszült vagy. És szerintem jobb lenne egy kis kikapcsolódás. Mi lenne ha elmennél apádhoz. Úgyis biztos hogy szívesen látna. Soha nem mész hozzá, és még csak fel sem hívod! Na?

-Jó! Akkor ma úgyis itt alszik Marty és Tara. Nekem meg nemsoká ismétlőórám van. De beírom a noteszembe. Akkor a téli szünetbe?-Anya csak bólintott. Elővettem a noteszemet és beleírtam.-Apa most beszélt Jore-val és Juss-al. Nagyon lebaszta őket.

-Mit csináltak megint?-elmeséltem Anyának az egészet, és ő is azon a véleményen volt mint Apa.-Na jó! Akkor mondom Michel-nek hogy fújja fel a gumimatracot. Légy jó!

-Én mikor nem vagyok az?-nevetem ki magam. Majd a telefonomért nyúlok.-Szia Grace! Nem tudnád megtartani a mesterképzést, mert nekem van egy kis dolgom, és rád gondoltam. Tudod amit megtanultunk! Rendben köszönöm! Szia!

-Nincs mit szia!-leteszem, és a tanult csoportot meg lemondtam. Ma jönnek a lányok, és hát ne lenne a legjobb ilyen állapotban bemenni. Szétterültem az ágyon, és a plafont kezdtem el kémlelni. Semmi érdekes nem volt rajta. Így unalmamba elővettem egy tornaszőnyeget, átöltöztem egy kényelmesebb ruhába majd elkezdtem nyújtani. Éreztem amint az izmaim megfeszülnek, és hagytam hogy kezdjenek el nyúlni. Már-már kényelmessé vált a testhelyzet amikor valaki kopogott.

-Akárki vagy nem akarok veled beszélni!-ordítom az ajtó túl oldalán lévő embernek. De csak tovább kopogott.-Mit nem lehet felfogni azon hogy senkivel nem akarok beszélni!

-Még velem se?-lép be Justin. Na hát vele meg főleg nem.-Engedd hogy megmagyarázzam. Csak azért hazudtunk, hogy megbeszéljük a dolgokat. Oké, és nem tudom miért kell ennyire felfújni a dolgot, de hát te tudod. Én bocsánatot kértem, a többit te döntöd el hogy megbocsájtasz vagy nem.

-Mi az hogy miért fújom fel ennyire? Te hazudtál és én vagyok a hibás? Könnyebb rám fogni, mint beismerni! Ebből most nem én fogok rosszul kijönni. Tudod tényleg mióta megismertelek titeket azóta sírok. Hagyjatok békén a francba. És nem szoktam csúnyán beszélni, de takarodj ki a k*rva éltbe!

És itt is hagyott. Visszatértem abba a pózba amiben az előbb voltam. De csak Juss szavai visszhangzottak a fejembe. Tényleg ennyire túlreagálnám a dolgot? De akkor én miért nem veszem észre? És miért foglalkoztat ennyire Justin? De nem, nem leszek senkivel. Jó nekem egyedül. Ezek a gondolatmenetek járkáltak végig az agyamon amíg valaki megint meg nem zavart.

-Justin nem akarok veled beszélni!-majd csak bejött... de valaki teljesen más ember. Jorge.-Jaj, most meg te jössz? Had találjam ki mit akarsz mondani: "Ne haragudj, csak megbeszéltük hogy haverok leszünk. Amúgy te fújod csak fel annyira a dolgot! De én bocsánatot kértem a többi a te dolgod!" Na eltaláltam? El hát!

-Nem pont ezt akartam mondani, de ha te ezt szeretnéd hallani akkor rendben.-ahogy jött, úgy ment. Utána akartam menni, de nem. A lányok amúgy is itt vannak egy 10 perc múlva. Előkészítettem a huzatokat, behoztam a gumimatracot, és a tortát. Majd csak vártam a lányokat.

*Hajnal 3:00*

Már mind a két lány alszik, de én csak a paplan alatt kuksolok. Furcsa hangokat hallok, és már beszartam a félelemtől. Egy kis idő után azért rászántam magam arra hogy kimenjek az ajtóhoz. De nem volt senki ezért elkezdtem lépcsőzni. Tudom a horror filmekben ilyenkor szokott meghalni a csaj, amíg a közönség azt ordítja: "Ne menj be!" De én akkor is lementem. Majd a lépcső alatt megláttam valakit, szerintem Juss-t.

-Elszúrod a bulim? Nem cool!-húzom ki alóla. Magammal szembe állítom és csak nézem. Már amennyit láttam belőle a nagy sötétségbe-Juss, én... én azt hiszem még mindig szeretlek.

-Oké,-majd éreztem hogy befogja a számat. Nem tudtam mit akar, de nekem nem hiszem hogy tudna ártani. Meg kellet volna várnom a mondat végét-csak én nem Justin vagyok!