10 Rész!-Elegem van

Sziasztok! Hát elérkeztünk a 10. részig. Nagyon örülök hogy ilyen sokan nézitek és köszönöm nektek. Jó olvasást!

-Ez meg mi?-nézek rá.-Ez nem ma történt. Itt még barna a hajam! A dátumot meg biztos odaszerkesztették! Légyszíves higgy nekem!

-Nem tudom hogy miért csinálod ezt velem de fáj!-néz rám azzal a mérges tekintetével. Szinte látom ahogy könnyezik.-Szeretnék neked hinni de nem adsz rá elég okot. Sajnálom! Fáj, de igaz.

-Komolyan?-kérdezem majd kiszaladok a szobából.

*Jorge szemszöge*

-Komolyan?-kérdezi Gale. Kiszalad a szobámból és legszívesebben utána rohannák, de nem tehettem. Majd érkezik egy másik üzenetem:

Na Ash, az biztos hogy Jorge és Gale egy életre szakított. Most ha akarsz menj és most csábítsd el. Úgy is szomorú, biztos kapaható lesz! Amy xoxo!

Gale-nak igaza volt! Akkor ez a kép hamis én meg most szakítottam Gale-el. Nagyon nagy hülyét csináltam szegény lányból. Kimentem a szobából és lassan, de biztosan felmentem Gale-hez.

-Mi az?-kérdezi kisírt szemekkel.-Nem akarom hogy így láss. Légyszíves menj ki!

-Nem!-csukom be az ajtót és leülök vele szembe.-Most kaptam egy új üzenetet, amiben Amy leírja Ash-nek hogy biztos szakítottunk, és most kapható vagyok. De tudod hogy csak téged szeretlek!

-Tudom, és én is szeretlek!-áll fel és megölel. Olyan jó érzés mikor megölel. Melle a mellkasomhoz ér úgy ölel meg. Elmondhatatlanul szeretem.-Ha már annyira szeretsz megmasszírozod a hátam?

-Persze!-ledobta a pólóját, és hasra feküdt. Vettem elő testápolót és ráültem a combjára, de persze csak óvatosan.-Kikapcsolhatom a melltartódat?

-Nyugodtan!-mondja, és szépen lassan kikapcsoltam. Nyomtam a hátára krémet és szép lassan elkezdtem masszírozni.-Ez igen, de jól csinálod! Gyakoroltál?

-Nem!-válaszolom nevetve.-De nem fáj? Mert van benne két nagy göcs. Itt meg itt.-nyomkodom meg mire kiáltott egyet jelezve hogy fáj neki. Egy 30 perce biztos masszíroztam mert már majdnem elaludt.-Akkor én megyek! Aludj!

-Ne!-szól rám. Na ez fura. Miért mondja hogy ne menjek el? Kíváncsi vagyok.-Miért nem fejezzünk be azt amit akkor kezdtünk el, mielőtt jött az SMS.

-Vagyis amit félbe szakított az SMS?-várjunk! Nem értem. Akkor most mi lesz? Egybe biztos vagyok nemsoká kiderül.-Biztos vagy benne hogy készen állsz?

-Te csak gyere ide!-mondja nevetve. Hát jó kisfiúként szót fogadok! Odaszaladtam és ráugrottam az ágyra és pont úgy érkeztem hogy Gale, nem tudott kijönni sehogy sem! Megcsókoltam majd szép lassan lefeküdtem mellé. Gale lassan a pólómhoz nyúlt, de én valahogy éreztem: erre ő még nem áll készen. Levette rólam, és már kezdtem volna leállítani mikor Gale mostohatestvére (aki nem ebbe a házba lakik) benyitott.

-Jaj, elnézést!-takarja el a szemét.-Csak Anyukád szólt hogy gyere le mert jött az anyukám. És szeretném nektek is bemutatni. De bocsi hogy megzavartam valamit.

-Gyere menjünk le!-mondom, és ezzel kimentettem magam.-Majd este lesz folytatás. -Lementünk és bemutatkoztunk. Kedves az anyukája és a barátnője is. Alig vártam hogy lefeküdjek mert már eléggé fáradt voltam.-Elnézést de én vissza mennék a szobámba lefeküdni. Jó éjszakát!

-Én is jövök!-rohan oda hozzám Gale. Nem tudom mi van vele, de nagyon furcsa.-Folytatás?

-Figyel!-ülök le vele az ágyra.-Nem tudom, mi van veled. De ez nem te vagy. Fiatal vagy, csinos, okos. Te erre még nem állsz készen. Tudom. Mert hidd el én benne lennék, de te még nem. Nagyon szeretlek, és tudom te is. De majd akkor szólj ha benne is vagy!

-Csak akkor szóljak?-kérdezi mire csak bólintok.-Akkor benne vagyok! Biztos vagyok benne. Hidd el. Magamnál vagyok, nincs semmi bajom. Soha semmiben nem voltam még biztosabb.

-Oké te mondtad!-és ráfekszek.

*Másnap reggel*

Az éjszaka nagyon jó volt Gale-val. Csodálatos egy lány. Reggel meg pont arra ébredtem hogy a kezem nagyon el van zsibbadva. De nem akartam felkelteni Gale-t. Így tűrtem a fájdalmat. De már reggel 7 óra volt. Muszáj volt felkeltenem.

-Szia Szerelmem!-szólok neki finoman.-Kelj fel, mert suli!

-Jaj, nagyon jó volt a tegnap este.-mondja mosolyogva. Lassan kikelt az ágyból és egy köntöst terített magára.-Felöltözök!

-Jó, én is!-és felveszem a pizsamámat, mert nem akarok kimenni a folyosóra meztelenül. Visszamentem a szobámba és felöltöztem abba a ruhába amibe ma lenni fogok. Mikor felöltöztem és megcsináltam a hajam, majd visszamentem Gale-hoz. Nagyon csinos ruhába volt mint mindig.-De csinos! Mehetünk enni?

-Persze!-mondja majd összekulcsolja a kezünket. Lementünk enni és közben ismerkedtünk. Beszélgettünk Gale mostohatestvérével, és a barátnőjével. Kedvesek, meg minden de nekünk indulnunk kell.-Figyelj, van egy ötletem! Ami fantaszupisztikus!

-Milyen?-kérdezem meg, mert még ilyen szót sem hallottam. Megismétli és megint ugyanazt mondja.-Na mond azt az ötleted!

-Tudod, a drága áruló barátom Ash, rád hajt!-lehetett  hallani a hangjában azt az utálást amit ő most érez.-Mi lenne ha egy kicsit megviccelnénk.Mégpedig azzal hogy tényleg szakítottunk, és hogy én átengedlek neki, miközben. Az egészet levideóznánk, egy kicsit megvágnánk, és feltennénk a netre.

-Szerintem ez túlzás!-mondjuk nem annyira mert ők szét akartak minket választani.-Oké! Legyen! Őrült vagy, de így szeretlek!

*Gale szemszöge*

-Szia Marty!-ugrok oda hozzá és jó szorosan magamhoz ölelem. A tegnap este történtek óta, le se lehet törölni az arcomról a mosolyt.-Hogy vagy?

-Jól köszi!-köszöni meg, és olyan furcsa szemmel nézett rám.-De mi van veled, olyan boldog vagy hogy madarat lehetne veled fogatni. Történt valami?

-Igen!-nyelek egy nagyot, majd kimondom.-Tegnap este összevesztünk Jorge-val, mert Amy szét akart minket választani,. De nem sikerült! És este lefeküdtünk! És mivel Ash hajt Jorge-ra, megvicceljük!

-Te lefeküdtél Jorge-val?-szólal meg mögöttem Justin.-Elment az eszed? 16 éves és azzal a gyerekkel fekszel össze. Hát te nem vagy magadnál!

 -Semmi közöd nincs hozzá hogy miért feküdtem le Jorge-val.-ordítok de azért vigyázok hogy senki ne hallja meg.-És miért hallgatózol? Nem neked mondtam ezt. És senkinek el ne merd mondani.

-Nem mondom el senkinek.-ígéri meg.-De nem vele kellet volna lefeküdnöd! Nem illesz hozzá!

-Miért talán hozzád illik?-bukkan fel valahonnan Jorge.-Te jobb vagy nálam? Akkor miért nem téged választott. Emlékszel mit mondtam valamelyik este. Na ahhoz tartsd magad.

-Haver most véged!-indul meg Justin, de elé álltam Jorge-nak.-Mit csinálsz? Menj arrébb!

-Nem látjátok hogy mit csináltok?-kérdezem sírva..-Ti azt hiszitek egymást bántjátok, de csak engem. Már mióta próbálom ezt elmondani, de ti csak azzal törődtök hogy egymást piszkáljátok. Te Justin azt mondtad hogy nem állsz közénk! És mégis. Te meg Jorge, azt mondtad hogy abba hagyod ezt a viselkedést. Na akkor én kiszállok, és most már egymás kedvére üthetitek a másikat. Torkig vagyok!

Elszaladtam. Nem bírtam tovább ezt az ideget. El kellet mennem. És tudom is hogy hova. Van egy hely amiről senki sem tud. Az erdőbe van egy nagy fa, amin találtam egy faházat, de a lombok elrejtik. Felmásztam oda, és ott leültem a szőnyegre. Szerencsére itt minden van. Hűtő, amibe van enni inni. Ágy, amin tudok aludni. És egy gép, amit tudok használni. Vettem elő egy könyvet, és azt kezdtem el olvasni. És hát annyira belemerültem hogy fel sem tűnt hogy beesteledett. Közben a telefonom folyamatosan csörgött, de most senkivel nem akartam beszélni. Este meg egy erdőbe mászkálni nem tanácsos. Ezért mielőtt lefeküdtem volna, azt az ajtót amin feljárok lezártam úgy hogy senki ne tudjon feljönni. Majd szépen bekapcsoltam a gépet és elindítottam egy filmet. És szép lassan elaludtam.

*Másnap*

Arra kelek fel hogy csörög a telefonom. Megszokásból felvettem pedig nem akartam. Martina keresett.

-Szia! Jössz ma suliba?-kérdezte mire az egyértelmű választ adtam.-Rendben, de holnap van az első táncórád! Ugye elmész rá?

-Persze!-mondom unottan.-Figyelj, mi van a fiúkkal? Még mindig veszekednek? Mert ha igen, akkor látni sem akarom őket. Mindig próbáltam elmondani nekik hogy mit érzek de nem bírtam!

-Mind a kettő teljesen kivan.-hallom meg a választ.-Már mindenhol kerestek, de nem tudtak elérni. Amúgy ma lesz egy fellépésünk Peru-ban. Nincs kedved táncolni? A lépéseket úgy is tudod!

-Oké, mikor indultok?-kérdezem.

-A busz két óra múlva van itt értünk. Addig hozd rendbe magad, én meg azt mondom majd Silwerman tanár úrnak (az osztályfőnök) hogy beteg vagy és azért nem jössz! Nálatok talizunk. Puszi!

Elindultam haza. De mivel Jorge-val fogok találkozni ezért, felhívtam Justin-t. Aki egyből fel is kapta.

-Szia!-köszönök neki telefonon keresztül.-Ne haragudj a tegnapi kirohanásom miatt. De amúgy tényleg úgy gondoltam. Légyszíves ne veszekedjetek. Most már értem Violetta-t mert ő is mindig Tomas meg Leon között vacillált. És most én is közted meg Jorge között vacillálok. De légyszíves tartsd be hogy most őt választottam. És tudod hogy téged is borzasztóan szeretlek, de amikor szakítottál velem akkor veszítettél el.

-Gale!-vesz egy mély levegőt és folytatja.-Mondtam, ha őt szereted legyél vele. Én is nagyon szeretlek, és tudom hogy elveszítettelek. Ha te úgy gondolod akkor legyél vele. Én nem akarok közétek állni. És tiszteletben fogom tartani. Nem fogok vele többet veszekedni előtted.

-Köszönöm!-ez tényleg nagyon jól esett.-De nekem mennem kell! Szia!

Azzal letettem. Mire leraktam a telefont, addigra otthon is lettem. Jorge viszont nem volt sehol. Biztos hogy már a buszon van. Na hát én is elkezdtem becsomagolni a szükséges ruhákat. Hamar készen lettem, majd felvettem egy csinos kis ruhát. A hajamat szépen megfésültem, majd kócmentesen leengedtem, és hagytam hogy szétterüljön a vállamon. Még Siva-ra is adtam egy kis ruhát, és pórázt. És mikor már teljesen késznek nyilvánítottam magam, elindultam lefele. Elköszöntem mindenkitől, és addigra Martina is ide ért. És elindultunk a buszhoz.

-Készen vagy?-kérdezi mielőtt felszállnánk a buszra. Mire csak bólintok majd Marty elkezd felfelé menni. Kész szerencsém hogy kitűnően beszélek Spanyol-ul. És ők is tudnak Angol-ul. Mikor Martina felért mindenki köszönt neki, és utána jöttem én. Láttam hogy Jorge nem figyel, csak a telefonját nyomkodja. Majd mikor a többiek megint köszöntek felkapta a fejét. Szélsebesen felállt és odajött hozzám.

-Kérlek ne haragudj!-mondja megbánóan.-Megbeszéltük Justin-nal hogy nem fogunk veszekedni előtted. Nagyon szeretlek.

-Én is!-majd adok neki egy csókot, mire a többiek elkezdtek tapsolni, meg fütyülni.-Hova üljek?

-Természetesen csak mellém!-mondja majd megfogja a kezemet és elkezdett húzni. Az út hosszú volt, én meg nagyon fáradt szóval természetesen elaludtam. Majd arra keltem fel hogy Lodovica a nevemet kiabálja. Felijedtem majd a kamerákkal találtam szembe magam. Mindenki nevetett, én meg még mindig azzal küszködtem hogy a szívverésem vissza álljon az eredetire. Majd Jorge adott egy csókot, és egyből erről kellet mesélnünk. Alig egy óra alatt már ott is voltunk, de szerintem a 9 órából 8-at végig aludtam. Leszálltunk a buszról és besiettünk a stadionba. Mindenkit elkezdtek sminkelni, meg a hajunkat is megcsinálták. Már csak egy pár perc választott el minket attól hogy kiálljunk a színpadra. Mi már a kezdéshez készen álltunk majd Martina kilépet, és elkezdett beszélni.

-És utoljára, köszöntsétek az új táncosunkat Gale Evans!-szól mire kimegyek a színpadra.-Ja és mondtam hogy ő Jorge Blanco barátnője.-Na ekkor mindenki állva tapsolt. Alig akartak lenyugodni, de mikor sikerült elkezdte énekelni az első dalt. Minden nagyon jó volt. Egészen a 10 dalig. Tudjátok vannak ilyen korlátok ahol fent a nézők ülnek, és hát mi ott táncoltunk. És az egyik kislány megfogta a lábam, aminek következményében elvesztettem az egyensúlyom és a földre zuhantam.

*Jorge szemszöge*

Mi még várjuk hogy Martina leénekelje a két számot, addig a fiúkkal beszélgettünk. Valahogy felhozódott Gale, és megszólalt Facu.

-Hallod!-mondja mire rá nézek.-A barátnőd, jó csaj.

-Tudom!-jelentem ki büszkén. Majd hirtelen, zene félbemaradt. Nem tudtuk hogy mit történt egészen addig amíg Martina ijedt hangja váltotta fel.

-Jesszusom Gale!-tudtam hogy baj történt. Gondolkodás nélkül mindent eldobtam a kezemből, és ahogy a lábaim bírták úgy rohantam. Csak hát a színfalak mögötti terület nagyon nagy. Így kellet egy kis idő mire kiértem a színpadra. Láttam egy hatalmas nagy tömeget. Nagy nehezen befészkeltem magam és akkor megláttam amint Gale eszméletlenül fekszik a földön.