20 Rész!~Érte megérte!

Sziasztok! Itt van egy remélem izgalmas rész! Találtok benne egy Tóth Gabi számnak a címét! Aki megtalálja a 25 Részben benne lesz! Jó keresgélést!   

Egyből hívtam a dokit.
-Mi az hogy Gale nem éli túl a szülést?-kérdezem kissé idegbajosan.
-Miért ne élné túl? Talán valami baja történt?
-De hát maga írt nekem SMS-t hogy Gale lánya valamilyen kórós!-elneveti magát a doktor, bár nem tudom hogy ebbe mi olyan marha vicces.
-Elnézést, biztos rossz lehetett a címzett. De maguknak is akartam üzenni hogy a baba hamarabb érkezik. Úgy egy héttel. És én mint kezelőorvos azt javaslom önöknek hogy a hétvégén jöjjön be, mivel még nem töltötte be a 18-dik életkorát. Itt folyamatos figyelés alatt lenne. Én ezt javasolnám maguknak.
-És akkor így mikorra van kiírva?-mert persze azért ez is fontos.
-Augusztus 14-16-ra lett volna kiírva, de helyette Augusztus 8. Ez egy biztos pont.-Gale-nek ide be kell menni-e. Itt lesz neki a legjobb. Most úgyis a tánciskola szünetel. Persze amikor az iskolákban szünet van, akkor nála is.
-Köszönjük! Megbeszéljük és visszahívom! Viszlát!-ledobtam a telefonomat az ágyra, és Gale-hoz szaladtam.-Szívem most hívott a doktor. Azt mondta hogy a baba egy héttel előbb fog megszületni. És hogy a hétvégén be kell menned a kórházba. Mert a következő 1 hétben akármikor szülhetsz. A gyermekedért csináld!
-Ez a mi gyerekünk!-próbálja velem szoktatni, de tudom hogy akkor sem lehet az enyém.-Oké akkor holnap bepakolok, és bemehetünk. Oké?
-Oké! Akkor menj, feküdj le! Megyek mindjárt én is!-adok neki egy csókot, és nézem ahogy kisétál az ajtón.

*Másnap 12:50*

-Na Baby, mehetünk?-kérdezem a még fésülködő barátnőmtől. Kibotorkál a fürdőből, és megáll előttem.-Nincs kedved menni?
-Szerinted?-pedig muszáj lesz neki elindulnia lefelé. Én lehoztam a bőröndjét, amíg ő elköszönt a többiektől.-Na sziasztok!
-Nyugi kicsim, kipakolunk, és elmegyünk sétálni. Oké?-bólintottam, és elindultunk a kórházba. 10
perc alatt ott voltunk. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk az épületbe. Volt egy külön kis ház szerűség ahol a várandós anyukák voltak. Ott odamentünk az ügyeletes nővérhez.-Gale Evans!
-Igen! Még nem töltötte be a 18-at. Jöjjön megmutatom a szobáját.
-Köszönöm!-bementünk egy szép kis 1 személyes szobába ahol kis is pakoltam. Majd Juss-hoz fordultam.-Na megyünk sétálni?
-Nem jó, be kell mennem a stúdióba. De legyél Tini-vel!-megfogta a pont most érkező Tini vállát és hozzám tolta.-Lényszíves maradj vele. Köszi
-Mi?-tesszük fel mindketten a kérdést. De Juss már sehol nem volt.

-Na hogy vagy?-ül le az ágyamra Tini.
-Nagyon fáj a hasam!-komolyan. Már 3 napja érzem ezt az érzést de nem mertem szólni. Attól féltem hogy baj lesz. Mondjuk szerintem az a baj hogy nem szóltam.
-És mióta fáj?
-Ö... Ez a harmadik nap.-Tini ekkor felcsattant.
-Te hülye vagy? Úr isten! Gale, lehet hogy szülni fogsz.-felállt és szólt a dokinak. Megvizsgáltak és azt mondták hogy ez az utolsó napokban természetes.
-Látod mondtam hogy semmi bajom nincs. De viszont én egy kicsit fáradt vagyok, szóval ha nem bánod...
-Persze, én már úgyis indulni akartam. Szia!-adott egy puszit és elment. Már odakint is sötétedik, és Juss még be se jött hozzám. Inkább rácsörögtem. De azt hiszitek felvette? Természetesen nem. Így inkább magamhoz vettem a pizsamámat, és a tisztálkodó szereimmel együtt beindultam a fürdőbe. Letusoltam, felkaptam magamra egy pizsamát, és kimentem, vissza a szobába. Már a nővérke ott várt az esti vizitre. Végeztek rajtam pár vizsgálatot, és hagytak ott pár gyógyszert. Beszedtem őket majd ledőltem tv-ni. Már szunyókáltam amikor búgott a telefonom.
-Aha!-szólok bele a telefonba. Justin fáradt hangját hallottam meg benne.-Szia Édes!
-Szia Kicsim! Na hogy vagy?-hallom a hangján hogy már alig van ébren. Annyira sajnálom szegényt. Legszívesebben magamhoz ölelném, és soha nem engedném el.
-Jól, köszönöm! De figyelj, menj aludni. Holnap beszélünk. Szeretlek!-elköszöntünk egymástól, én leraktam a telefont majd rögvest el is aludtam.

*Augusztus 08. Két nap elteltével*

Nagyon sokan jöttek be hozzám. Anyáék, Apa is átjött Paris-ból. Sokan a tanítványaim közül. Hát gondoljatok bele. Csak az én csoportom 36 fős. Azon kívül még van két csoport. Az egyik 32 fős a másik 36 fős. És még a Justin tanítványait nem is mondtam. Ők vannak 43-an. Szinte majdnem mindenki bejött hozzám. Kaptunk egy csomó babaruhát, mesekönyvet, játékot. Most pont Sasha-ék vannak bent nálam.

-Szia Gale!-jön be Linett. Majd mögötte a szülei. Ad két puszit mindenki, majd Lin átnyújt egy nagy ajándékzacskót.-Tessék, remélem hogy tetszeni fog.
-Ó, köszönöm szépen!-kibontom és volt benne 3 body, 2 nadrág, 3 póló, 3 pulóver, 1 mellény, 1 kabát, 1 sapka, 1 cumi, 4 mesekönyv.-Istenem, de aranyosak vagytok. Mondjuk már annyi mesekönyvet kaptam hogy Justin-nak vennie kellett egy könyvespolcot.
-Nincs mit! És mikor várható a baba?-kérdezi Sasha.
-Bármikor megérkezhet. Mert úgy mondta a doki hogy 08.-ig. Tehát akár ma is.-megsimogattam a hasamat. A gondolat elfogott hogy gyermekem lesz.
-Jól van, mi megyünk mert még máshoz is be kell mennünk Szia!-megint egyedül maradtam. Kimentem WC-re és amikor leültem láttam hogy a bugyimba van valami nedves. Nem hiszem hogy bepisiltam, vagy csak nem vettem észre? Álljunk csak meg. Nekem ma telt le a határidőm azaz: ELFOLYT A MAGZATVIZEM.

*Jorge szemszöge*

Amióta szakítottam Gale-val teljesen más lett az életem. Van egy barátnőm akivel újra összejöttem  és nagyon szeretem. Stephie Camarena. Igaz volt egy olyan időszak amikor külön voltunk, én akkor voltam Gale-vaé és akkor lett egy gyereke. De attól majdnem olyan mintha az enyém lenne. Csak ott van a majd és a nem. Csak azért már én is szeretnék egy saját gyereket. Most meg pont koncertezünk vagyis már a vége felé járunk. Már Tini a Te Creo című számot énekli. És még utána van egy. Még utoljára elénekeltük a Ser Mejor dalt és a koncert véget ért. Átöltöztem, és kimentem az előtérre. Stephie már ott várt kisfiával a kezébe.

-Szia Stephie!-odahajolok hozzá és megcsókolom.-Szia Kisember!
-Aha máris megyek!-rohan el mellettünk Tini.-Sziasztok!
-Hova sietsz?
-Gale...-ráharapott a nyelvére. Igaz hogy már valamennyire elfelejtettem de a nevére egyből felkaptam a fejem.
-Gale? Nem ő az ex csajod?-kérdezi Stephie. Ránéztem gyorsan Tini-re hogy találjon ki azonnal valamit.
-Nem Gale az.. unokatesóm!-majd próbálta befejezni a mondatot.-Ő most.. pont... kórházba van? Vagyis igen kórházba van! Szül!
-Mi van?-vág hülye fejet Steph.
-Hé elkérhetem a telefonod?-odanyújtja én pedig mintha véletlen elejtettem volna kihúztam a kezemet. A telefon a földön szétesett.-Bocsi szívem. De nézd jön Facu! Biztos megcsinálja.
-Oké!- alig vártam hogy elmenjen. Egyből Tini-hez fordultam.
-Na mi van Gale-val?
-Semmi! Csak csajos hétvégét tartunk!-és elszaladt. Nem tudtam hogy mi baja de tuti hazudott. Csak tudnám hogy mit.

*Gale szemszöge*

Miután láttam hogy elfolyt a magzatvíz egyből hívtam Anyáékat hogy szóljanak minden fontos embernek. És csak utána szóltam a dokinak. Bevittek egy szülőszobába. A lila falra színes matricák voltak felragasztva, és azok terelték el a figyelmemet a fájdalomról. A doktor meg csak bíztatott, de már nem volt bennem több erő.

-Miss. Evans! Nem hagyhatja abba. Már nincs sok hátra. A babájáról van szó!-erőt vettem magamon és a hogy csak bírtam erőlködtem.-Ez az, jó lesz! Már látom a fejét!-még egyszer megnyomtam és hallottam. Meghallottam ahogy legelőször felsír. Megtörölgették, és a kezembe adták. Láttam benne Jorge-t és magamat.
-Kicsi hercegnőm gyönyörű vagy! Te vagy az életem értelme! Mindennél és mindenkinél jobban szeretlek. Kicsi hercegnője Anyának! És bár apa nem lehet veled, tudom hogy ő is borzasztóan szeret téged!-a könnyeim megállás nélkül folytak az arcomon, de ezt nem is tagadtam. Ahogy ezeket mondtam láttam amint két nővér és a doktor is elsírja magát.
-Mi a baba neve?
-Laura! Laura Blanco E. !-ez a kislány nem Bieber. Ő Blanco! És mikor megláttam tudtam hogy így döntök helyesen. Elvették a kezemből, és rátették a karszalagot. Megmutatták nekem és egy kis lila karszalag volt és rajta a neve. Majd elvitték tőlem.
-Hölgyem vissza kell önt vinnünk a szobájukba. A kislányát megvizsgáljuk, és utána az újszülött osztályon lesz. És ha minden a rendes kerékvágásba megy akkor holnap délután haza is mehetnek.
-Köszönöm!-a hordágyon vagy nem tudom hogy minek nevezzem, talán gurulós ágyon kitoltak a folyosóra. Ott volt tényleg mindenki. Anyák, igazi Apukám, Mark, Justin, Tini, Sasha-ék. Anya egyből odakapta a fejét majd hozzám sietett. Megfogta a kezemet, és csak kérdezgetett.
-Kérem hagyják Miss. Evans-t pihenésre van szüksége. Utána kijövök és mindent elmondok!

Bevittek a szobámba és a doktor átrakott az ágyamba. Mondta hogy pihenjem ki magamat és lehetőleg 2 óráig ne mászkáljak. Hát ez nem volt nehéz feladat ugyanis perceken belül elaludtam. Majd valamikor délután 5 óra felé keltem fel. Nem éreztem magam annyira kipihentnek, csak pisilni mentem ki. 3 órát aludtam de még most is fáradt vagyok. Visszadőltem de csak küszködtem. 1 órát csak forgolódtam. Inkább felöltöztem egy kényelmes ruhába. Cicanadrág, ing, és converse cipő. Rendet raktam a szobába, és lementem az újszülöttekhez. Az első sorba ki volt rakva egy kis kockába a neve és egy ágyikóba édesen aludt. Ahogy végignéztem a többi kisbabán ő volt a legszebb. Nem azért mert az én lányom de tényleg ő volt a legszebb.  Legszívesebben komolyan mondom hogy magamhoz öleltem volna. Olyan ki édes volt. Majd meg zabáltam. És tényleg én még nem is beszéltem az orvossal. Elmentem az irodájába és beszéltem vele. Azt mondta hogy Laura makk egészséges, és hogy holnap DÉLUTÁN mehetünk haza. De miután felkeltem már átvihetem magamhoz. Megköszöntem mindent és visszamentem nézni a kislányomat. Ám már ott voltak Anyáék, Tini, Mark, és Juss.

-Gale!-vesz észre először Anya.-Kislányom hogy vagy? Minden rendben?
-Igen, jól vagyok, és nagyon boldog!-erről Lau-ra céloztam.
-Jaj, Gale! Olyan aranyos a kis Laura! Nehéz lesz tartani a számat J...-nem folytatta. Én is egyből Justin-ra pillantottam. Odamentem hozzá.
-Justin! Tudod a baba neve...
-Nem, semmi baj! Én is így láttam helyesnek.-Ad egy csókot majd Laura felé fordít.-Amúgy gyönyörű szép. Olyan mint az anyukája!
-Édes vagy! Egyébként mikor megláttam komolyan olyan volt mint én és Jorge. Megláttam benne kettőnket. És tudtam hogy ő nem Bieber. Akármilyen hülyeséget is csináltunk tudod érte megérte!
-Tudom! És mondtam már hogy nem zavar.-még egy kicsit néztük a lányomat utána Anyáknak mennie kellett, ugyanis April kishúgom beteg lett. Juss-nak megint stúdiózni kellett, így csak Mark és Tini maradt.
-Mikor szándékozol elmondani Jorge-nak hogy egy gyönyörű kisbabának adtál életet akinek ő az édesapja?-teszi fel a kérdést Tini.-Mert ma is majdnem elszóltam magam.
-Ja jó lenne ha ő is tudna róla.-állt mellé Mark.
-Jó majd elmondom neki!-pufogtam. Mondjuk a tesómék se maradtak sokáig azzal az érvel hogy nekem pihenni kell. Mondjuk tényleg igazuk volt ugyanis ruhástól aludtam el.

************************************************************************************************

Reggel a nővérke hangjára ébredtem. Vizit volt. Teljesen kiment a fejemből. Megvizsgáltak és mindent rendeben találtak. De persze azért szóvá tette hogy ruhástól aludtam. Nem válaszoltam. De a nővér is arra terelte a témát hogy Laura felkelt és ha gondolom akkor már felhozhatom magamhoz. Persze hogy gondoltam. Lementem a nővel. Bementünk a gyerekekhez, majd az enyémnél megállt. Kivette a kiságyból és átadta nekem. Persze tudtam hogy kell vele bánni ugyanis voltam csecsemőgondozáson. Így teljesen felvilágosítottak. A kezembe vettem, és felmentem vele a szobába. Közbe telefonáltam Justin-nak hogy hozzon be egy pelenkát, egy bodyt, egy kabátot, egy kis cipőt, egy sapkát, hozzon be cumit, cumisüveget, és a babakocsit a hozzá tartózó kabáttal. Meg a babakocsi tartóba tegyen plusz egy pelenkát, meg ezeket a cuccokat rakja bele a babakocsin lévő táskába. 20 perc múlva bejött a szobámba. Olyan aranyos volt a babakocsival.

-Szia Édes!-köszönök neki.
-Hahó Baby!-csókol vissza.-Halihó Kisasszony! Olyan szép vagy mint az anyukád. Mizu?
-Semmi. Azt mondták hogy az éjszaka nyugodt volt. Egyszer sírt fel, akkor adtak neki tápszert.-megsimogattam Laura kis szőke haját, és beletettem a babakocsiba. Olyan jó puha volt a belseje. Plüssel volt kibélelve. Mert kívül olyan mintha rossz lenne az anyagja de direkt ezért vettem meg mert ilyen.-Justin majd hazamész a kocsimért? És ugye beletetted a babaülést?
-Aha persze!-tudtam hogy hazudik. Ja igen hogy betöltöttem a 18-at megkaptam a jogsit. És megkértem Juss-t hogy rakja bele Lau-nak az ülést.
-Köszi, komolyan mondom sokra megyek veled.-elnézést kért még vagy tízszer, és utána elment haza. Én beletettem Lau-t a babakocsiba és szép lassan elaludt. Én is ledőltem de csak 1 órát aludtam. Jött vendégem. Mondjuk nagyon meglepett.
-Szia Gale!-áll meg előttem egy nem várt személy.
-Ashley! Mit keresel itt?-bejön a szobába és leül velem szembe.
-Kérlek halgass meg!-vesz egy mély levegőt és belekezd.-Tudod kiderült hogy Amy csak kihasznált. Kérlek hogy bocsáss meg, és legyünk újra barátok. Nagyon hiányzik a sok cseverészés.
-Oké! És te is hiányoztál!-megölelem, és a babámhoz fordul.
-Nagyon kis tünemény! Ó, jut eszembe.-elővesz egy nagy ajándékzacskót és átnyújtja nekem. Izgatottan nézek bele. Volt benne rugdalózó, cumi, cumisüveg, mesekönyv, plüssmackó..-Na tetszik?
-Nagyon, köszönöm szépen!-még egy kicsit beszélgettünk és utána elment.

Nekünk következett az ebédidő. Mivel itt nagyon rossz a kaja gondoltam elmegyek és veszek valami ennivalót. De Anyák megelőztek. Bejöttek hozzám Anya, Apa, Mark April. De remélem mikor azt mondom hogy Apa akkor mindenki tudja hogy Michel-re gondolok. A nevelő Apámra. Az igazival nem sűrű a kapcsolatom. Na tehát ott tartottunk hogy bejöttek hozzám. Hoztak nekem hamburgert, kólát, és sült krumplit. 5 perc alatt megettem és utána beszélgettünk. Reggel a doktor is mondta hogy két óra után nyugodtan elhagyhatjuk a kórházat. Meg azt is mondta hogy minden nap legyen kint legalább 1 órát. Anyáék is már mindennel előkészültek. A bodykat kimosták, és a mostani adagot is hazaviszik kimosni. De az én drága kishúgom olyan falatka volt. Mikor megláttam Lau-t oda tipegett úgy hogy Anya fogta a kezét, felemelték, és megpuszilta az arcát. Le is fényképeztem. Nagyon aranyosak voltak. Olyan fél kettő körül elmentek Anyáék, és jött Tini.

-Szia!-na hogy vagytok?-kérdezi mosolyogva.
-Jól! De van ám alvója. Már vagy 3 órája alszik. De nemsoká éhes lesz. Amúgy mi van Jorge-val?
-Tudni akarod?-bólintok, majd kíváncsian kezdtem el nézni.-Hát van neki barátnője. Stephie. Tudod akivel előtted is járt. Na az szült egy gyereket, de állítólag egy másik embertől van. Akkor lett a baba mikor ti együtt voltatok. De mikor tegnap véletlenül kiejtettem a nevedet egyből felkapta a fejét.
-Micsoda? Te beszéltél rólam?
-Nyugi hazudtam!-most komolyan megnyugodtam.-Azt mondtam Stephie-nek hogy az unokahúgom vagy, és hogy szülsz. Jorge-nak meg azt hogy csajos hétvége lesz. Tehát minden rendben.
-Miss. Evans!-jött be a doktor.-Ha mindent összepakolt, akkor jöhet aláírni a papírokat. Utána saját felelősségre távozhat.
-Oké!

Tini megfogta a bőröndömet, én a babakocsit toltam le. Beszálltunk a liftbe és lementünk. Aláírtam vagy húsz papírt, és megkaptam az anyakönyvi kivonatot. És kimentünk a kórházból. A kocsim már ott állt. Tini jött vele. Kivettem a már ébren lévő Laura-t és betettem a bébiülésbe. Becsatoltam, majd Tinivel összenyomtuk a babakocsit és betettük a csomagtartóba.  Beültem a volán mögé, Tini meg az anyósülésre. És hazamentünk. Alig vártam már hogy először érjünk haza. Beálltam a garázsba, és elővettük újra a babakocsit. Bementünk a házba és mindenki ott volt. Az egész család. Meg persze Justin is. Nagy örömmel fogadtak bennünket. Mindenki körbepuszilgatta. Mi ketten beszálltunk a liftbe. Felvitt minket az emeletre, és benyitottam Lau szobájába. Betoltam a helyére a babakocsit, kivettem belőle a kislányomat, és a pelenkázóba tettem. Cseréltem neki pelenkát, és adtam rá egy rugdalózót, adtam neki ennivalót, majd az ágyikójába tettem. Amit Anya hazahozott plédet kimosta, és behoztam a szárítóról. Betakartam vele, odatettem hozzá a plüssmackót, a feje felett vannak csörgők, és tudjátok hogy a Penny-be lehet kapni ilyen zöldségfigurákat, és azokat kigyűjtöttem. Mindet odaraktam köré, és nagyon feltalálta magát. Raktam neki be a Disney Channel-t hogy valami azért szóljon. És tényleg elvolt.

-Kicsim gyere egy percre!-leszaladtam a lépcsőn Anyához és kérdően néztem rá.-Hívott Pattie! Szeretné hogy a hétvégén menjünk át vacsorázni.
-Mi van? Pattie hívott? És hogy én is menjek? Beteg esetleg?-anya csak egy olyan "Fejezd be kislányom!" nézéssel ajándékozott meg.-Oké, mond hogy ott leszünk!
-Na ezt már szeretem! És Lau baba mit csinál?-kérdezi anya.
-Hát játszott, de lehet hogy már alszik. Még megnézem a légzésfigyelőt, a hőmérőt, és a babaőrt hogy jól működik-e! Utána szerintem el fog aludni, én meg elmegyek futni egy fél órát.
-Oké!

Lau már tényleg aludt, és én addig elmentem futni, ugyanis vagy egy pár plusz kilóm. délután 6-ra otthon is voltam. Még az én büszkeségem aludt, ezért gondoltam kiengedek neki egy kis fürdővizet. Csak áttörölgettem kendővel, raktam rá egy pelenkát, majd egy virágmintás kis pizsamát. Megszoptattam, és betettem az ágyikójába. Édesen kezdett el nevetni. Tetszett neki a csörgő. Én addig magára hagytam. Megfürödtem, felvettem egy bugyit, egy rövidnadrágot, egy cicifixet, és a rövidnadrághoz tartózó pólót. Még mostam a fogam amikor a babaőrön keresztül hallom ahogy Laura sír. Raktam bébiőrt a szobába, a gardróbokba, a fürdőbe, és Síva-hoz. Kiköptem ami a számba volt, és átsiettem Lau-hoz. Már fáradt volt. Áttettem a ringatószékbe, és vártam amíg elalszik. Nem kellett hozzá 10 perc és már szunyókált. Még egy kicsit benne hagytam, addig megágyaztam neki, Nem párnát raktam alá hanem, ilyen lapos párnát. Szerintem értitek. Egy kicsit bundásabb takaró, és készen is volt. Átraktam az ágyába, és betakargattam. Mellé tettem a plüssmacit amit kapott és megsimogattam a fejét. Majd eszembe jutott. Mikor az első kisbabámat elvesztettem, Jorge adott nekem két kis takarót. Az egyik rózsaszín és bele volt írva hogy Laura, a másik pedig kék, abba pedig Federico volt beleírva. Azért mert ha lett volna még egy babánk akkor nekik. Már akkor is a Laura név volt a kiválasztott. Átmentem érte a szobámba, majd betakartam vele a lányunkat.

-Remélem tudod Laura hogy apukád nagyon szeret téged. És már alig várja hogy megismerhessen. Nagyon szeretünk!-megcsókoltam a homlokát és elhúztam a feje felett lévő függönyt. Bekapcsoltam a tévét, és adtam rá egy picike kis hangot. De mielőtt kimentem a szobámból visszanéztem rá.-Szeretünk Laura!