18 Rész!~Nélküled

-Engedd el!-lép elé Jorge.
-Ne, nem kell ez lesz a legjobb!-oké én ezt most nem értem. Mindene megvan, milliomos, és minden lányt megkaphatna, de mégis a halált választja?-Hogy legyek boldog mikor a legszebb, legcsinosabb, és "minden pasi álma" lány nincs mellettem. Én így nem lehetek boldog. És legalább ti együtt lehettek nem kell hogy elmenj!
-Na jó ezt verd ki a fejedből!
-Nekem erre nincs időm! Azt akarod hogy téged is megöljelek?-néz Jorge-ra az ember.
-Őt se fogod!-és hasba rúgta az embert. Justin újra szabad volt. Elkezdtek szaladni felém. Mikor mellém értek velük együtt mentünk. Kiszaladtunk az osztályfőnökhöz aki azt parancsolta hogy szedjük össze az összes cuccunkat. És a buszba találkozunk. Félre értés ne essék, nem háború van csak a szállodát támadták meg. Van ilyen! Felszaladtunk a rezidenciára, és 10 perc alatt mindenki bepakolt. Semmit nem zártunk be, csak fogtuk magunkat és bementünk a buszba ami kivitt a reptérre. Már csak ránk vártak. Leültünk egy helyre és elindultunk a reptérre. Találtunk járatot de igaz nehezen. Felszálltunk a gépre, ahol jó meleg volt. Nem szeretek hidegbe utazni. Helyet foglaltunk ugyan úgy ültünk mint jövetbe. Leültem legbelül, beraktam a nyakpárámat, magamra terítettem a plédet, fejemre tettem a fejhallgatót. És mint mindenki nyugovóra tértem.

*7 és fél óra múlva*

-Haló!-arra keltem fel hogy csörög a telefonom. Anya volt az.-Szia Anya! Mond?
-Kicsim hol vagy?-szól bele kétségbeesetten. Mire elmondtam hogy a repülőn ülök és hogy miért.-Szívem elfojt a magzatvizem. Már elindultunk a kórházba. Mikor érsz ide?
-45 perc és ott vagyok! Nagyon vigyázz magadra, és a kicsire is!-és a beszélgetés véget ért. Pördültem egyet a tengelyem körül, ahol a fiúk, és a két barátnőm kérdően nézett rám.-Anya most szül. Ott kell lennem mellette.
-Már csak fél óra!-feltettem a fejemre a fejhallgatót, és csak bámultam kifelé az ablakon.

Láttam amint lassan megérkezünk New York-ba. Komolyan Anya ma szül, holnap pedig szalagavató. Még jó hogy ma jöttünk haza. Mondjuk így is rossz mert Anya bent van s kórházba, és én végig ott leszek mellette. Így az éjszaka semmit nem tudok aludni. Míg ezeken gondolkodtam megérkeztünk a reptérre. Ott a becsekkolási idő max. 10 perc. Annyit levonva odaérünk a kórházba kb. 5 perc alatt. Kiszálltunk a gépből, és elkezdtünk kifelé venni az irányt. Vagy 5 biztonsági kapun tuti át kellett mennem. Mikor végre elértük a kiutat azt hittem álmodok. Csoda volt onnan kijutni. Fogtunk egy taxit és Jorge meg Én bementünk Anyához. Beszaladtam a recepcióra, ott egy kedves hölgyhöz fordultam.

-Elnézést, én Christa Marabu lánya vagyok. Ha jól tudom most szül. Merre találom?
-3 emelet, 5 szoba! De nem mehetnek be.-felszaladtam, már Mark és Sasha (?) is ott volt. Nem tudom hogy ért hamarabb oda mint mi de ügyes volt.-Hogy van Anya?
-Gyerekek!-lép ki Apa. És a kezébe tartja April Venucci-t, a kistestvérünket.-Köszöntsétek April-t a húgotokat.
-Egyem meg! Nagyon szép kisbaba!-tartom oda az ujjamat. Kis gyenge ujjaival próbálta megszorítani lágyan.-Anya hogy van?
-Jól, nemsoká bemehettek hozzá!-leültünk, és vártuk hogy kijöjjön az orvos.-Be lehet menni Mrs. Crista-hoz.
-Köszönjük!-felállok, és besietek a szobába. Anya eléggé fáradt volt.-Szia Anya! Hogy vagy?
-Jól, ha minden jól megy holnap haza is mehetünk!-olyan jó volt Anyára nézni.-De menjetek haza, holnap lesz a szalagavató! Arra elmegyek.
-Nem lesz! Ebben az évben csak májusba lesz!-mikor ezt meghallottam egyből Jorge-ra néztem. Akkor ő vissza fog utazni.-D e attól hazamegyünk mert fáradtak vagyunk. Szia Anya!

*Otthon!*

Bent ülök a szobámba és rajzolok. Nem nagyon szoktam, de a ha mégis akkor szépeket alkotok. Nagyon rossz az a tudat hogy a szerelmed nemsoká elfog utazni, és te nem láthatod, nem érezheted magad mellett. Ahogy ez megszólalt bennem gondoltam hogy le is rajzolom. Ez itt az amit érzek. Egy darabka rózsa töri össze a szívem. És azért rózsa mert Ő boldog lesz, ezért rózsa, de nekem viszont összetörik a szívem miatta. Huh, ez rímelt. Végeztem a művemmel, és a többi közé tettem.

-Gale! Én összecsomagoltam. Holnap 10-kor indul a gépem.-jött be a rajzom ihletője.-Nagyon szeretlek, ugye tudod?
-Persze hogy tudom!-öleltem meg.-Nincs kedved itt aludni?
-De, de van!-az ölébe kap, és beledob az ágyba. Betakarózok, és követelem hogy bújjunk össze! Átölel erős karjaival, én pedig mellkasára hajtom a fejem.Így aludtunk el!

*Másnap a reptéren!*

-Kérem a Spanyolországba induló embereket induljanak el a 2. kapuhoz! A gép 10 perc múlva fel fog szállni. És a poggyászokért nem vállalunk felelősséget! Jó utat mindenkinek!
-Akkor ennyi volt!-áll fel Jorge.-Remélem tudod hogy mindig is szerettelek. A gyűrű ami az ujjadon van, remélem mindig én jutok róla majd eszedbe és az hogy bármire képes lettem volna érted. Szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak. Szeretlek Gale Evans!
-A tetoválásom azt bizonyítja hogy nálam jobban senki sem tud majd téged szeretni. És szerintem nem kell hogy bizonyítsak mert te érzed ezt magadtól. De nem hagyhatom hogy üres kézzel távozz el. Úgy mint te adtad nekem a gyűrűt, én is szeretnék neked adni egy karkötőt. Arra érlek hogy ezt ne vedd le, és hogy mindig legyen nálad, mint nálam a gyűrű. Szerettelek, szeretlek, és szeretni is foglak. Szeretlek Jorge Blanco! Vigyázz magadra, és ha meggondolnád magad tudod hol találsz!
-Tudom! De nekem most mennem kell! Szeretlek!-nem akartam sírni, de ezt nem én irányítottam. Átöleltem, és az illatát magamba szívtam. D ez az egész csak 1 pillanat volt. El kellet válnunk egymástól. Mikor szembe volt velem tökéletesen láttam ahogy egy könnycsepp fut végig az arcán. Ahol megállt oda adtam neki egy puszit. Még egyszer megsimogatta a kezemet, és lassan elváltak. Elindult a kapu felé és elveszett a tömegben.

Ránéztem Tini-re. Semmit nem tudtam leolvasni az arcáról. Újra visszapillantottam a tömegre, és még egyszer feltűnt Jorge arca. Elkezdtem szédülni és már nem bírtam tartani a saját testsúlyomat. Tini tartott meg. Figyeljetek, érzett már valaki úgy mintha a szerelme nélkül csak egy fél lenne? Bennem ez az érzés fogant meg. Inkább elindultunk haza. Fogtunk egy taxit, és hazarendeltettük magunkat. Én hamarabb kiszálltam mint Tini, elköszöntem tőle és bementem a házba. A szobába, mindent letörölgettem, kiporszívóztam, lemostam az ablakot, befújtam légfrissítővel, az ágyneműmet és a függönyömet Anya kis is mosta ami már megszáradt, tehát azt is felhúztam. Nem akartam hogy a szobában bármi is emlékeztessen Jorge-ra. A gyűrűn, a fényképeken, és az emlékeimen kívül semmi. Ezzel eltelt vagy 2 óra. Ránéztem az órára, és még csak 1 óra. Nekem meg ma két táncórám van. Az egyik Juss csoportjával, a másik pedig az én kis mestercsoportommal. A hétvégén meg már szünet van. Tehát nekem vissza kell mennem Paris-ba Apához. Mármint az igazihoz. Mert ez nekünk csak mostoha Apánk. 1 éves korom óta ő nevel. Úgy tekintek rá mintha a saját apám lenne. Mivel még gyerek az idő, gondoltam elmegyek a fodrászhoz, meg a műkörmöshöz. Köztudott hogy Síva nélkül én sehova nem megyek, ezért most is adtam rá egy kis egybe való kutyaruhát, meg egy kutyakabátot. Pórázra csatoltam, és elindultunk. Szerencsémre válik ilyenkor hogy a főutcán lakok. Befordultam az üzletbe, és levetkőztem, majd Síva-ra is ez várt. Egyből bele is ülhettem a fotelba és most egy új hajszínt próbáltam. Szőkéből indulva rózsaszín, lila, kék. Vártam hogy Samanta felkenje az ombrét. Amíg az száradt addig a manikűrös megtudta csinálni a körmöm. Igen egybe van a kettő. És végül ilyen eredményt kaptam. Nekem nagyon tetszett. Elindultam a táncterembe, de nem szoktam meg hogy mindenki engem néz.




































-Sziasztok!-lépek be az asszisztenseim irodájába.-Na hogy állsz Grace?
-Szia, de jó a hajad! Fodrásztól jössz?-bólintok.-Juli már elkezdte az órát, és én is nemsoká belekezdek. Amúgy csörgött az irodádban a telefon, de nem bírtunk bemenni hogy felvegyük. Az üzenetrögzítő kapcsolt be.
-Köszi akkor jó munkát!-elmentem a saját irodámba, lepakoltam a táskámat, és visszamentem a folyosóra. Tudjátok nálunk úgy van az öltöző, hogy mint a gimiben ilyen szekrényekbe pakolunk, és hát itt is. Külön van a Kezdő, Haladó, Mester, És a Tanultaknak. Mert van 4 ajtó amire ki van írva hogy milyen csoport, és annak a tagjainak ott vannak a szekrények. És azokat mentem ellenőrizni. Minden rendebe volt. Visszamentem a és megnéztem ki keresett. Katy Perry!
-Haló?-szól bele Katy.
-Szia! Itt a Sexy Dancing Girls tánciskola igazgatója Gale Evans! Kerestél!
-Ohh! Igen, helló! Jövőhét hétvégén lenne egy nagy koncertem. Elvállalnád a csoportoddal a fellépést?
-Mikor lesz?
-Vasárnap 18-kor?-ezt nem hiszem el. Ki kell hagynom ezt a lehetőséget, mert Apához repülök.
-Nem jó! Paris-ba repülök. De oda tudom küldeni a Haladó csoportomat.-őket nem én tanítom de mivel az én iskolám, ezért itt mindegyik az én csoportom.-Csak le kell írni a dallistát, és arra saját koreográfiát is tudunk neked csinálni.
-Oké!-lediktált egy csomó számot. Leírtam őket egy lapra, és átvittem Grace asztalára. Ő már nem volt ott.-Ezek lesznek azok. Kb. 2 órás koncert. Fejenként 150.00 forint.
-Oké, rendben!-megbeszéltük hogy előtte egy nappal fel fogom hívni. És letettem a telefont. Beleírtam az irodai noteszembe az időpontot, és hogy mi az esemény. Majd átöltöztem a táncos ruhámba. Elindultam az én termem felé.

-Na sziasztok!-csukom be az ajtót. A táncosaim elkezdtek tapsolni. Mindig így köszöntenek.-Mindenki itt van? Mert fontos dolgot szeretnék nektek mondani. Jövőhét Szombaton megtartom az utolsó órát ebben az évben. Utána egészen Január 6.-ig zárva lesz. Mert tudom hogy van itt olyan is aki még iskolába jár. De az iskola csak Február 1.-én kezdődik. Tehát a szünetbe is ugyanúgy lesz iskola.
-Oké! Akkor kezdjük az órát?
-Igen! Figyeljetek Crazy Stupid Love zenéjére táncolunk ma.Megmutatom az egész táncot utána lépésről lépésre elkezdem megmutatni ahogy szoktam. Sharlott légyszíves indítsd el a gépet. 5,6,7, és 8!-eltáncoltam az elejétől a végéig, majd tényleg minden egyes mozdulatot külön vettünk. De nekik nem kell annyira részletesen elmagyarázni, hiszen ezért Mesterfokúak. 1 Óra bőven elég egy koreográfia megtanulásához. Utána jöhet a magassarkú óra. Single Ladies zenéjére kezdtünk el riszálni. Ezt is hamar betanulták. Nem hiába az én csoportom!-Ez az! Nagyon ügyesek voltatok! Menjetek öltözzetek át. Utána mindenkinek kijár a pihenés!
-Szia!

Alig volt 30 percem hogy kifújjam magam, és már itt is vannak Juss-ék.
-Sziasztok!-tudom hogy egyszer betanulják a koreográfiát, de Juss úgy rendelte el hogy minden koncertjére más legyen a koreográfia.-Na mizu?
-Te vagy az Gale?-jön közel hozzám. Mire elnevetem magam.-Olyan furcsa vagy! De egyébként jól áll! Mint minden!
-Köszi!Na akkor álljatok be mögénk, és megy a Lolly.-megint eltáncoltam az elejétől a végéig, és adtam az instrukciókat.-Nem Justin, másik balra!
-Ja!-és mégis a jobbra megy. Majd elkezdet hisztizni hogy nehéz. És a zenére csak úgy elkezdett hülyén táncolni. De nagy menőségében nem vette észre a széket és átesett rajta. Komolyan mondom hogy szakadtunk a nevetéstől.-Ha ha ha! Nagyon vicces!
-Tudjuk, azért nevetünk!-lököm oda neki. Mikor kinevettük magunkat segítettünk neki felállni.-Tudod mit akkor most énekelj el lassabb dalt.-kezébe vette a mikrofont, és a Nothing like us. Szépen, tisztán, és érzelmesen elkezdte énekelni. Belőlem meg feltörtek a régi emlékek. Ahogy ma el kellet válnom Jorge-től. És szép lassan az összes többi emlékünk! Éreztem amint a könnyek ellepik a szememet, és már nem bírtam tovább. Kirohantam a teremből, és a lány WC-be szaladtam. Pár másodperccel később hallom ahogy Justin dörömböl az ajtón. Nem akartam beengedni de berúgta az ajtót.
-Gale?-törli le a könnyeimet.-Miatta sírsz ugye?
-Ismersz!
-Nézd! Én megértem hogy szereted és hiányzik, de nem sírhatsz örökké érte!-szerintem ő nincs vele tisztába hogy ma reggel váltunk el.-Van más is aki mindent megtenne érted!
-Tudom!-Justin két keze közzé veszi az arcomat, és ajkaival az enyéimhez közelít. Már hunytuk le a szemünket amikor megtörtént...