Sziasztok! Ez a rész kicsit más mint a többi. De remélem hogy azért nektek is tetszeni fog. Egyébként ha már a tetszésnél tartunk örülnék ha hagynátok komit is. De komolyan, nagyon boldog lennék. És ne féljetek attól hogy ti lesztek az elsők, mert én mindig a legelsőnek örülök a legjobban. De persze mindegyik nagyon jól esik! És komolyan! Amit gondoltok, ha tetszik írjátok le a gondolataitokat. Megértéseteket előre is köszönöm. Szóval nem is rabolom az időt tovább. Jó olvasást, és kérlek titeket hogy komit hagyjatok! Pusszantás! <3
Nem tudtam hogy mit csináljak. De 1 perccel később ütést éreztem a fejemen, majd minden hol sötétség tárult elém.
************************************************************************************************
Egy dohos helyen ébredtem. Körbenéztem de csak sötétséget láttam. Mivel ki voltam kötözve még csak esélyem se volt elmenekülni. Így csak gondolkoztam. Miért is nem maradtam fent az emeleten? És az a valaki hogy jutott be a házba? És ki az a valaki? Még ezernyi kérdés kavargott a fejem körül. Majd egyszer megérkezett a "Főnök".
-Na cica felébredtél?-jött oda közel hozzám. Hogy ki volt az, és hogy mit akart arról fogalmam sincs.-Mivel fogalmad sincs hogy miért vagy itt elmagyarázom. Justin Biber! Ő volt az aki tönkre akart tenni. És mivel te fontos vagy neki, tudtam hogy az életét adná. Amit én ki is használok. Addig is vigyétek abba a szobába ami ki volt neki készítve.
-Kérem engedjenek el! Semmi közöm hozzá!-és csak kinevettek. Elvezettek egy nagyon hosszú folyosón, ahol elrabolt emberek voltak. Én is kaptam egyet a legutolsó szobát. Nem mondom hogy egy 5 csillagos szálloda volt, de azért fogjam be a számat mert tisztán volt tartva a hely.-Kérem ne hagyjon itt egyedül! Kérem!
-Ez a dolgom... Cica!-majd előttem vágta be az ajtót. Térdre rogytam és sírtam. Senkinek még csak fogalma sincs róla hogy hol vagyok, én meg még életjelet sem tudok adni magamról. Justin meg.. Justin meg ilyen hülyeségbe keveredett, és miatta estem fogságba. Nagyon szeretem. De ő szerintem csak barát akar lenni. Össze vagyok zavarodva. Az egyik részem azon agyal hogy mit érez vagy gondol Justin, a másik meg azon hogy hogy a picsába tudok én innen kiszabadulni. Nem találtam választ. És ilyenkor van egy rossz szokásom. Mindig elkezdek kedvesen beszélni meg nyalizok. Nem tudom miért, de pánikba esek. Majd hirtelen felindulásból elkezdtem az ajtón dörömbölni. És a távolból már hallom is a nagy melák hangját.-Mi a bajod? Nem tetszik valami?
-Beszélni akarok a főnökével, most!-azért egy kicsit megembereltem magam, és még a legrosszabbra is felkészültem. Körbenézett, és a kezemnél fogva elkezdett kirángatni. majd egy melák előtt találtam magam. De nem az volt az akivel legelőször találkoztam.-Figyeljen, nem tudom hogy Juss mit csinált, de nem lehet annyira rossz. És semmi kedvem ebben az egészben szerepelni, úgyhogy engedjen el vagy különben...
-Különben mi?-szorítja meg az állkapcsom.
*Eközben az Evens házban*
*Martina szemszöge*
Ketten vagyunk a szobába. Én és Tara. Már kerestem az egész szobába, a két gardróbba, a fürdőbe, sőt még Siva-nal is megnéztem de nem volt sehol. Így gondoltam felkeltem Tara-t.
-Tara!-kezdem el szólongatni.-Tara ébredj, baj van!-na ekkor már úgy kiugrott az "ágyból" hogy csak na.-Eltűnt Gale. Már idefent mindenhol kerestem de nincs sehol. Mit csináljunk?
-Jaj, nem tudom!-nézett rám, és már könnyesedett is a szeme.-Hívjuk fel Mark-ot. Hol van a telefonod, mert az enyém csonttá merült.-Előkotortam a telóm és benyomtam Mark számát. Felkapta és csak kérdezgetett hogy mi van.-Gyere mert nem találjuk sehol Gale-t. Le meg nem merünk lemenni.
-Oké! Megyek.-lerakta a telefont. Csak ültünk az ágyon és magunk elé néztünk. Majd egyszer csak berontott Mark, Jorge, és Justin.-Mi a franc van? Hol a testvérem?
-Fogalmunk sincs!-tárom szét a karom. Felébresztettük a szülőket, szétszéledtünk majd keresni kezdtünk. Gale-t nem találtuk de Mark valami nyomot igen. Felordított hogy menjünk oda, és egy pillanat alatt mindenki ott termet. Tudjátok mikor megláttam hogy mit talált a legjobb barátnőm testvére, azt hittem helybe elájulok. Egy kis foltokba vért, és kinyílt szellőző nyílást.
*Justin szemszöge*
Egyből tudtam hogy ki rabolhatta el Gale-t. Csak is az örök riválisom lenne erre képes. George! Csakis ő tudja minden lépésem. Egyből a rendőrséget tárcsáztam, és bejelentettem a rablást. Azt mondták hogy ma már semmit nem tudnak tenni. Már senki nem feküdt le aludni hanem azon idegeskedett hogy mi lehet Gale-val. Az biztos hogy nálam jobban senki nem féltette. Alig vártam már hogy le tudjak lépni ebből a házból. Meg kell őt mentenem.Hiszen minden az én hibám.
-Ne haragudjatok, de nekem haza kell mennem mert Anya most hívott. Sziasztok!-leléptem. El kell mennem Gale-ért. Per pillanat azt se tudom hogy hol keressem. Felhívtam Rayn-t, ő mindig tud nekem segíteni. Ahogy most is. Hozott magával vagy 5 kigyúrt pasit.
-Na mi van?-jött oda. Bár neki még nem mutattam be Gale-t attól még ugyanúgy segít. És hát elmentünk felkeresni a helyet. Rendesen körbe volt véve nagy dromedárokkal, de nem nagyon érdekelt. Gale ért bármire képes vagyok. Senki nem érdekelt. Berontottam a helyiségbe, és követtem a sírásnak a hangját. Majd megláttam!
*Gale Evans szemszöge*
Megkötöztek! Csak annyira emlékszem hogy hogy megtépték a hajam. És megint leütöttek. Most pedig ki vagyok kötve egy ágyhoz és csak fehérnemű van rajtam. Testemet még csak takarni sem tudtam. És sejtettem hogy mi fog következni.
-Hát látod a rossz kislányokat meg kell büntetni! És most te is megleszel!-már gombolta is ki a nadrágját. El sem hiszem hogy ez az egész megtörténik. Mikor már nem volt rajta csak egy darab alsónemű elkezdett felém jönni.
-Apa ne csináld!-jelen meg az ajtóban Ashley. És mellette Justin.
-Hagyd békén te rohadék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése